Arról sokat vitatkoztunk már, hogy jó-e az embernek, ha kötelező oltóanyaggal találkozik már kisgyerek, sőt újszülött korban, de most tegyük fel, hogy elfogadjuk legalább a kötelező oltásokat, s beadatjuk gyermekeinknek akkor, amikor szükséges. Első körben szóljunk néhány szót általánosan arról, hogy hogyan hatnak az oltások!
A védőoltás nem más, mint egy betegség kórokozójának mesterségesen legyengített változata, vagy csak azt az antigént tartalmazza, ami a védettség kialakulásáért felelős. A legtöbb oltás esetében a megfelelő védettséghez szükséges antigén többszöri adagolásával érik el a hatékony antitest választ. Mint tudjuk, minden oltás kiválthat reakciókat (láz, hőemelkedés, bágyadtság, stb), de ez nem betegség, hanem az immunizáció folyamata. Minden oltóanyag tartalmaz adalékanyagot, s általában ez felelős az oltást követő duzzanatokért, fájdalomért, s ezt nem nevezhetjük oltási reakciónak. Konzerválószert egyre kevesebb vakcina gyártásánál használnak, így a néhány éve zajló higanyszármazékok körüli viták elmúlóban vannak. Külön kell megemlíteni az oltási szövődményeket, amelyek igen ritka allergiás reakciók, s egymillió oltottból csak egy alkalommal fordulhat elő. Oltási betegségre akkor van esély, ha gyengített, élő kórokozós oltást kapott az illető, de ez nem fertőz.
Van persze olyan is, amikor nem adható be az oltás. A leggyakoribb eset, ami sok fejtörést szokott okozni a szülőknek, vagy az orvosnak is, ha például piros a gyerek torka, vagy taknyos, tehát valami bujkál benne. Enyhe felsőlégúti hurut, vagy antibiotikum szedése alatt is beadhatóak, sőt, még a fertőző betegségek lappangási ideje alatt is. Akut betegség miatt természetesen későbbre kell halasztani az oltást, immunológiai károsodás esetén ellenjavallt a beadása.
Az első oltásunk a BCG (Bacillus Calmette et Guerin), ami miatt kevesebben szoktak parázni, mivel a mamik nagy része nem is látja, amikor beadják, ezt ugyanis a kórházban kapják meg a babák. Az oltást 1921 óta adják, a tuberkulózis megelőzésére, a betegség Magyarországon annyira jelen volt, s népbetegségnek számított, hogy morbus Hungaricusnak is nevezték. Hazánkban végül 1953 óta kötelező a BCG oltás, s a mellett, hogy a felnőttkori TBC–s megbetegedések száma jelentősen csökkent, az újszülöttek teljes körű beoltását eredményezte.
Az oltási reakciója a BCG-nek eltér a többi oltóanyagétól. A beadás után hetekkel, hónapokkal sárgásan elszíneződő pukli, úgynevezett göbcse jelenik meg. Az elsajtosodott szövet végül kiürül, kifakad és sebes felületű lesz, majd körülbelül 6 hónapos korban leesik, a helyén pedig 2-10 milliméteres felületi heg lesz látható. Amennyiben nincs szabályos oltási reakció, az oltást megismétlik 6-12 hónapos korban. A BCG oltást a bal felkarban adják minden esetben, vele egy időben bármilyen oltás adható, de a bal felkart 3 hónapig oltásra nem lehet használni
(Forrás:Wikipédia)
