Abigél Erdélyben járt, élete első nyaralásán, ami összességében nagyon jól sikerült.
Abigél Erdélyben járt, élete első nyaralásán, ami összességében nagyon jól sikerült. A múltkori poszthoz kapott kommenteket már csak utólag tudtam elolvasni, de jobb is így, mert csak még több mindenen izgultam volna, pedig izgultam így is épp eléggé. Hiszen úgy tűnt, Murphy nálunk is működik, Abigél az utazás előtt pár nappal torokgyulladást kapott, majd az út alatt, hiába cseréltem szorgosan, úgy kicsípte a pisi, hogy amikor este levettem a pelenkát, elbőgtem magam. Valószínűleg teljesen beleizzadt az autósülésbe, bár az orvos szerint a foga miatt van, ilyenkor ugyanis rengeteg lesz a nyáluk, és nagy része alul jön ki. Fájhatott is neki rendesen, ennek ellenére az egész nyaralást borzasztó vidáman nyomta végig.
Úgy tűnt, az új környezet nem bátortalanította el, Szovátán béreltünk egy kis házat, amit lelkesen trappolt körbe, felfedezte minden zugát, mire eljöttünk, már voltak kedvenc helyei, és kedvenc elfoglaltsága is, - például az üvegajtó ütögetése-, és egy fotel segítségével megtanult villámgyorsan, stabilan felállni. Volt napsütés, meg fű a kertben, meg hinta, szóval ideális hely egy kisgyerekkel, - Erdélyről egyébként is ezt tudom mondani, praktikus infók majd egy másik cikkben.
Összességében nagyon kellemes meglepetés volt nekem ez az út, a legjobban az autózástól féltem, el is számoltam magam rendesen, úgy gondoltam 7-8 óra alatt ott leszünk. Ezt nem tudom mire alapoztam, hiszen többször jártam már arra, és hát Romániában vezetni nem a legkellemesebb dolog. Végül 12 óra alatt sikerült odaérni, Abigélen látszott, hogy szenved és halálosan unja, de viszonylag jól bírta. Igaz ehhez kellet egy zsák játék, sok mesekönyv, Halász Judit cédék, meg rengeteg anya, aki lelkesen szórakoztatta a hátsó ülésen. Leghasznosabb dolognak egyébként a cumisüveg bizonyult, itthon ugyanis pohárból iszik, de az útra elvittem egy cumisüveget, gondolván milyen praktikus lesz. Hát inni azt nem tud belőle, viszont annyira lenyűgözte, mint tárgy, hogy több órát elvolt vele. Ütögette, rázogatta, és rájött, hogy ha a mutatóujjával lehajtja a cumit, az visszapattan és érdekes hangot ad ki. Ettől kész volt.
Másik kellemes meglepetés, hogy milyen jól lehetett vele strandolni. Erre nem is számítottam, de mivel nagyon jó idő volt, bátortalanul bepróbálkoztunk a tóval, és végül rendszeresítettük a programot. Mi felváltva úsztunk, ő meg remekül elvolt a fadeszkás strandon, ami egyébként tiszta volt és gusztusos. Emellett sokfelé jártunk, de nagyon messzire nem merészkedtünk el, annyira megutálta ugyanis a kocsit az odaúton, hogy nem akartuk feszegetni a határokat. Meg is hálálta, mert visszafelé viszont egy nyikkanás nélkül nyomta le a 12 órát. Aludt, játszott, illetve megálltunk sokat sétálni, Kolozsváron szerintem nincs olyan templom, amit ne láttunk volna.
Szerencsére az esték is rendben teltek, pontosan ugyanakkor fektettük, mint itthon, egyszer kelt ott is, mint itthon, igaz az éjszaka második felét már inkább a mi ágyunkban töltötte, semmint az utazóágyban. Egy nehezebb éjszakánk volt, amikor ébredés után nem akart visszaaludni, viszont egy órán keresztül ordított.
Sokat gondolkodtam rajta, megéri-e őt elcipelni egy ilyen útra, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy igen. Egyrészt a fényképeket nézegetve tűnt fel, hogy Abigél minden képen vigyorog és majd kiugrik a bőréből. És tényleg jól érezte magát, felfogta, hgy máshol vagyunk, és rácsodálkozott azokra a dolgokra, amiket eddig még nem látott. A tyúkok valósággal lenyűgözték, a patak gyors vizét pedig fél óráig bámulta és nem tudott betelni vele. Másrészt ugye ott vagyok én. Szülés előtt mi mindig mentünk, és bár most az úgy nevezett nyaraláson rendesen elfáradtam, maga a környezetváltozás annyira feldobott és feltöltött, hogy most egy darabig megint elműködöm. Főleg hogy lesz még egy utunk júliusban is.
De azért tény, hogy néhány dolog megváltozott a nyaralás óta, vagy alatt, nem tudom. Egyrészt Abigél borzasztóan anyás lett, eddig is én voltam a kedvence az összes élőlény közül, most azonban tapad rám, mint egy matrica, nyújtogatja kezét, hogy vegyem fel, és képes hatalmas hisztit csapni, ha kicsit is távolabb kerülünk egymástól. Vannak bátrabb napjai, amikor akár 2-3 méterre is eltávolodik tőlem, de alapvetően mindig egy méteren belül vagyunk. Mosogatnom is úgy kell, hogy ő közben a nadrágomat rángatja, és a lábamat ölelgeti.
A másik hogy mióta hazajöttünk, nem alszik el egyedül az ágyában, pedig két hónaos kora óta mindig így volt, betettem, tíz perc múlva aludt. Nem tudom az utazáshoz van-e köze, mert, ott sose aludt napközben az ágyában, csak útközben a babakocsiban, vagy inkább ahhoz van köze, hogy most tanult meg rendesen állni. Ugyanúgy beteszem az ágyába, mint régen, betakargatom, majd pattan is fel állásba, sikkangat, ütögeti a falat, meg a kiságyat, és ha bemegyek vigyorog. Visszafektetem, és kezdődik előlről. Végül fél óra múlva megunom, kiveszem, megszoptatom, és azonnal alszik. Nem tudom, mit kellene csinálnom? Várjam meg, amíg elalszik, bármeddig álldogál is ott, vagy ne is húzzam az időt ezzel, nyugodjak bele hogy csak cicivel alszik és kész?
