Eszembe sem jutna három ilyen pici gyereket magára hagyni, főleg, ha belegondolok, hogy annyi idő alatt is történhet baj, amíg kiszaladok a konyhába megkenni egy vajas kenyeret. Csábító ugyan, hogy a ház tövében lévő kisboltba leszaladjak a negyedikről, ha épp elfogy a kenyér, de mint a fenti példa mutatja, az ördög nem alszik, inkább lemegyünk együtt vagy választok más ételt. Olvasóink nagy része az autóban sem hagyná alvó gyermekét, egy percre sem.
Nálunk még veszélyesebbé teszi a lakást az erkély, amelyre az öt és fél évesemet sem engedem ki egyedül. A villanytűzhely miatt is résen kell lennem, előfordult már, hogy a kicsi eltekerte a gombokat és a lap izzani kezdett. És akkor még nem beszéltünk a konnektorokról, a takarítószerekről - amelyek ugyan a zárható kamra legfelső polcán sorakoznak, de a nagy már le tudná venni egy székről a hipót - és ezer más veszélyforrással.
Azt hiszem, nem is kell bizonygatni, hogy milyen felelőtlenség egyedül hagyni a kisgyerekeket a lakásban. De vajon mikor jön el az az idő, amikor már elég nagyok, hogy leszaladjak a boltba vagy átugorjak a szomszédba valamiért, amíg ők a lakásban játszanak?