Amikor ketten vannak odabent

Emlékszem, hétfő volt, az októberi nemzeti ünnep ráadásul. Már két napja szinte csak enni szálltam ki az ágyból, esetleg pizsamában kóvályogtam a lakásban, aztán megint vissza aludni.



Mindenem fájt, nyűgös voltam, mondtam is az akkor még vőlegény státuszú férjemnek, hogy most vagy nagyon influenzás leszek, vagy ez már AZ. (Pár hónappal azelőtt megbeszéltük, hogy megkomolyodni úgyse fogunk, megöregedni viszont előbb-utóbb igen - vágjunk hát bele, szaporodjunk, sokasodjunk.)


Még a héten vettem egy tesztet azzal a felkiáltással, hogy á, úgyse mutatja ki ilyen hamar, aztán döbbenten figyeltem, amint pár másodperc alatt olyan erős csík jelent meg rajta, hogy a kontrollcsík simán elbújhatott mellette szégyenében. Amikor kicsivel később felhívtam anyámat és elmondtam neki az esetemet a teszttel, csak annyit mondott: "Szerintem ikrek." Én pedig jót nevettem ezen, hát hogy lennének ikrek, amikor közel s távol egyikünk családjában sincs ilyesmi, ez az első terhességem, harminc év alatti vagyok, nem jártam hormonkezelésre, satöbbi. Nem is fogalkoztam ezzel a lehetőséggel.

Elhatároztam, hogy nem fogok stresszelni, az első trimesztert fejben kétesélyesnek fogom fel, és nem élem bele magam túlságosan. Egy rozoga ultrahang-masina kimutatta a terhességet a körzeti SZTK-ban, a védőnő beírt a nagykönyvbe és a kiskönyvbe, én pedig csak annyit foglalkoztam a 12. hétig az állapotommal, hogy küzdöttem a hullafáradtsággal és a hányingerrel. Nem reggeli rosszulléteim voltak, hanem éjjel-nappaliak, csak az alvás, a natúr citromlé és a gyorséttermi sültkrumpli enyhített rajtuk némileg. De inkább csak az alvás.

Aztán jött az első kórházi ultrahang, na azt a napot biztosan nem fogom elfelejteni. A doki a vizsgálat kezdete után néhány másodperccel szembesített a valósággal, én pedig csak annyit tudtam kérdezni némi hatásszünet és sírva röhögés után, hogy ugye rendben van velük minden. Rendben volt.

A helyiségből repülve távoztam; aznap csak a BKV-ellenőr nem tudta meg tőlem, hogy ikreket várok (valószínűleg csak azért, mert eggyel se találkoztam), de a kiterjedt családom, a barátaim, a főnököm, a kozmetikus és a könyvesbolti eladók mindannyian osztozhattak velem az örömhíren.

Az események innentől szép csendesen folydogáltak. Az ikerterhesség nehezített pálya, mint az köztudott.
- Nagyobb az esély erős rosszullétekre, és nem biztos, hogy a második trimeszterbe lépve elmúlnak,
- az orvosok a sétán és az úszáson kívül általában nem javasolnak semmilyen mozgásformát,
- ha gyengék a hátizmaid (mint nekem), akkor dupla esélyed van hátfájásra,
- a gyomorégés valószínűleg nem fog elkerülni,
- 6 hónapos terhesen már akkora a hasad, mint másnak a 8.-9. hónapban,
- és aztán csak nő, csak nő,
- a vérképed előbb-utóbb vitamin- és nyomelem-pótlásért fog kiáltani, még ha egészségesen és kiegyensúlyozottan eszel is (hát még ha úgy eszel, mint én),
- gyakrabban kell vizsgálatokra járni,
- de az ultrahangon úgyse látod, mi micsoda, és kihez tartozik,
- és az AFP-hez nincs ikres referenciaérték, így az eredmény kétséges,
- lehet, hogy a vége felé befektetnek a kórházba (én megúsztam egy hét kórházzal, előtte két hét szigorú ágynyugalommal).

Ajánlatom "kezdőknek" és érdeklődőknek:
Könyv: Métneki Júlia: Ikrek könyve
Film: Élet az anyaméhben - Ikrek (National Geographic)
Weboldal: http://www.ikresek.hu
Oszd meg másokkal is!
Mustra