Most, hogy az első pár nap izgalma már elmúlt, nekiálltam megírni, hogy is volt ez a szülés-dolog nálunk. Na ebben a pillanatban fel is ébredt a Drága, hogy ugyan etessem már meg. Miután most már tényleg alszik a kicsi Apával együtt, nekikezdhetek.
Aug. 17-re voltam kiírva, de éreztem, hogy a Kiscsajszi akkor tuti nem jön ki. Voltak jóslók, de se nem rendszeresek, és nem is nagyon erősek, nyákdugó a helyén, meg valahogy éreztem is, hogy nincs még itt az idő. Mivel túlléptem a kiszabott időt, kétnaponta mehettem a Jánosba flow-ra, meg ctg-re. 23-án reggel is mentem, a flow-n minden rendben volt, irány a ctg, ahol a kisasszony megint nem volt hajlandó felébredni. A nővérke pedig azt mondta, hogy akkor ír egy beutalót.
Paff nekem. A Párom aznap dolgozott (tehát másnap reggel hatig nem ért rá), Apám, aki behozhatta volna a cuccomat, vidéken, a Húgom Ausztriában, Anyám szintén dolgozik. Mondtam, hogy oké, maradok, csak hazaszaladok a cuccomért. A nővérke azt mondta, menjek fel az osztályra, vetessem fel magam, aztán ha ők elengednek, akkor menjek. Felvettek, majd vártam az ügyeletes dokira, aki hamarosan meg is érkezett. Nagyon szimpatikus volt, és azt mondta, hogy miután megvizsgált, és bemutatott az osztályos dokinak is, ha minden rendben, akkor hazamehetek a holmimért.
Akkor egy ujjnyi voltam, minden oké volt, bár miután megvizsgált (mondjuk inkább kínzásnak) az osztályos doki a nyákdugó ki is jött. Addigra beszéltem a párommal is, hál’istennek el tudott jönni a munkahelyéről, így közösen hazamentünk.
Ekkor kezdődtek a 10 perces fájások, de nem volt nagyon vészes. Mindketten lezuhanyoztunk, átnéztük a csomagomat és elindultunk. Az osztályon végre jutott nekem egy ágy (napközben a folyosón üldögéltem). Voltam ctg-n, minden rendben volt, bár ott hagytak majdnem egy órát, mert éppen szülés volt és a szülésznő megfeledkezett rólam. Ezután hazaküldtem aput, hadd pihenjen. Estére 5 percesek lettek a fájások, a szobatársak néztek is, hogy még nem mentem a szülőszobára, de nem akartam elkapkodni a dolgot. Aztán bementem, ahol egy tündéri szülésznő fogadott. Volt ctg, majd megkaptam az antibiotikumomat (sajna streptococcusom lett, ezért volt szükség rá), és szólt, hogy menjek zuhanyozni és hívjam a Páromat is. Kérdeztem a szülésznőt, hogy esetleg lehet-e szó fájdalomcsillapítóról, de azt mondta olyan szépen haladunk (már bő 3 ujjnyira tágultam), hogy nem lesz rá szükség. Nem is bántam, nem volt vészes, bár a szülőágyról egyszer el akartam szaladni, de a szülésznő nem engedett. Elmentem fürdeni, és telefonáltam Apunak, hogy induljon. Fél óra múlva megérkezett, és indultunk a szülőszobába.
Felrakták rám a tappancsokat, majd kettesben maradhattunk az alternatív szobában. Én a labdán ücsörögtem, Apu szemben velem, így tudta masszírozni a derekam, amikor már nagyon fájt. Éjfél előtt lejárt a 4 órás határidő, megkaptam a második szurit is, innentől már védve volt a babó, lehetett szülni. Elmentem vécére, majd jött az orvos és burkot repesztett éjfélkor. Utána megint kettesben lehettünk a Párommal. Amikor jöttek a tolófájások, bejött a szülésznő és a dokim is. Valamikor kaptam Nospát (már nem emlékszem, hogy miért, de a doki akkor elmagyarázta), majd helyi érzéstelenítés után jött a gátmetszés. Igazság szerint nem fájt, de a mai napig hallom azt a hangot, amikor elvágott.
Sebaj, már nagyon közel voltunk, éreztem, hogy nemsokára meglesz a kiscsajszi. A doki szerint ritkultak és gyengültek egy kicsit a fájások (nekem éppen elég volt), így nem tudtam háromszor, csak kétszer nyomni egy fájás alatt. Szegénykém küzdött velem, mert nem sikerült akkor levegőt vennem, nyomnom, stb, amikor kellett volna. A szülésznő segített, azt mondta, vegyek nagy levegőt, tartsam benn és nyomjam, mintha a tenger alá mennék kakilni. Ezen a dokival és a Párommal együtt jót nevettünk, majd próbálkoztam tovább, nemsokára már látszott a feje, Apu mondta is, hogy sok haja van a kicsinek.
A következő fájásnál kibukkant a feje, majd a második nyomásnál megszületett a babó. Hajnali 1 óra 23 perckor, 3600 gr-mal, 55 cm-vel világra jött Puskás Réka Brigitta. Rögtön felsírt, és szép rózsaszín baba volt. Apa elvágta a köldökzsinórt majd rámtették a kicsit. Az első dolga az volt, hogy lekakilt, szegény szülésznő később nem győzött mosdatni. Akkor azonban csak az érdekelt, hogy ott van az én kislányom, a Párom, és végre igazi család lettünk.
Aztán elvitték lemosdatni, mérlegelni, engem meg összevarrt a doki. Ez a része volt a legrosszabb, már mentem volna. Kaptam utólag oxytocint is, meg kellett várnom míg lecsepegett az infúzió. Apa hazament egy kicsit aludni, nekem pedig hozták a babát, és végre mellre tehettem. Egyből elkezdett szopizni, volt előtejem és a szülésznő szépen meg is mutatta, hogyan szoptassak. Még a kórházban belövellt a tejem, a baba nem sárgult be, így három nap múlva, Apa (és a saját) örömömre végre hazamehettünk. Életem legszebb élménye volt a szülés, pedig előtte nagyon féltem attól, hogy fájni fog.
Ezúton is köszönöm a szülésznőnek és az orvosomnak, hogy segítettek, és elmagyaráztak mindent, így nem izgultam annyira. És nem utolsósorban köszönöm a Páromnak, hogy végig támogatott a szülés alatt, nagyon sokat számított, hogy velem van. Kívánom az összes kismamának, hogy hasonlóan szép, könnyű szülése legyen.
