Reggel betotyogtunk ctg-re, ami mutatott egy kis fájást, de nem túl sokat, a vizsgálat szerint még csak egy ujjnyit haladtunk, így hazajöttünk, a szülésznő lelkemre kötötte, hogy egyek és aludjak sokat. A szerda egész nap aztán ugyanúgy telt, mint a hajnal, rendszertelen fájásokkal, amik nem akarnak sűrűsödni, ettől persze kicsit kikészültem. Végül a délutánt a kanapén töltöttem fájogatva, egy Jóbarátok dvd társaságában, és a nap fénypontjaként délután végigcsúszott a combomon a nyákdugó, mint valami gusztustalan meztelen csiga.
Bár eléggé megviselt lelkileg az elmúlt két hét, amióta szülésre várakozunk, sok mindent tanultam belőle. A következő gyereket már biztosan inkább későbbre lövöm be magamnak is, és az ismerősöknek is, és nem hiszem el, amit az ultrahang-gép az adatok alapján kiköp, aszerint ugyanis már október 6-án meg kellett volna szülnöm. Sőt a 3D-n még olyat is mondtak, hogy ez a gyerek olyan nagy, hogy nem fog bent maradni októberig. Miután ez nem jött össze, utána számoltunk a szülésznővel, és aszerint október 11. lett volna a céldátum de mindez már teljesen mindegy, hiszen most 17-e este van, és egyelőre annyi történt, hogy a lányunk végre elindult kifelé, de mivel eddig is lustának bizonyult, úgy döntött, út közben pihen még egy kicsit. Kezdem azt gondolni, hogy nem lesz könnyű dolgunk vele.