Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ezidáig szerencsémre nem is tudtam, hogy rossz mesekönyvet olvasni legalább annyira rossz, mint amennyire jó egy jó mesekönyvbe belemerülni.
Ezidáig szerencsémre nem is tudtam, hogy rossz mesekönyvet olvasni legalább annyira rossz, mint amennyire jó egy jó mesekönyvbe belemerülni. Bartos Erika könyvéből az alábbi dolgok hiányoznak: történet, jellemek, ötlet, humor, dramaturgia.
Akkor mi van benne, kérdezhetnénk, és jó lenne, ha azt válaszolhatnánk, hogy leginkább semmi, de sajnos van benne egy csomó minden: konkrétan a giccs megnyilvánulásai minden spektrumban: ötletek helyett panelek, humor helyett bájolgás, jellemek helyett részletes, jelzőkben tobzódó közhelyes leírások, történet helyett helyszínek és szereplők egysíkú sorjázása, és mindenből sok és túl sok, főleg a jelzőből és a felsőfokból és a felkiáltójelből.
No meg a ruhákból és palotákból, igazi lapos kis barbibaba a főszereplőnk, még ha más díszletek közt is. A szájából pedig olyan mondatok hangzanak el, amelyek soha, de soha még csak eszébe sem jutnának egy kislánynak, sem a gondolat, sem a nyelvi megformálás.
A könyv nyelvezete amúgy is idegesítő: a burjánzó, önismétlő jelzőzés nyilván a megjelenítő erő hiányát lenne hivatott leplezni, és sajnos hibás szószerkezetek is elő-előfordulnak. A leányozástól meg borsódzik a hátam, ahogy a teljesen környezetidegen népmesei nyelvi elemektől és történetpanelektől is. Az alapötlet egyébként, hogy Hanna minden este a kis varázslóbabája segítségével elutazik mesebirodalom egy-egy országába, és ott körülnéz – utazásai, nem kalandjai, ugyanis egy unalmas bédekker színvonalát sem üti meg a cucc, kalandok pedig – történet és jellemek híján – nincsenek.
Mindenhonnan hoz valami emléket magával, de nem sikerült ezt sem beilleszteni a történetbe (nála marad például), hanem szuvenírt lejmol a kislány minden fejezet végén. Ha emlékszünk még Kököjszi és Bobojszára – hasonló a narratív váz, csak az sokkal kedvesebb, ötletesebb, jobb, pedig Török Sándor sem a gyermekirodalmunk csúcsa, csak éppen élvezetes és szerethető.
Ezt a 110 oldalt hetek alatt sikerült legyömöszölni a torkomon. A kötet kiállítása egyébként szép, a rajzok kicsit giccsesek, van bennük egy-két jó részlet, az író (aki az illusztrátor is egyben) viszont ahogy jellemeket, úgy arcokat sem tud rajzolni.
Bartos Erika: Hanna utazásai
Alexandra Könyvkiadó, 2006.
1999 Ft
Ki lakik a tengerben? Ez a vastag karton babakönyv nagyon tetszett nekünk. Minden oldalon egy-egy tengeri állat rajza található, akinek a fejét/lábát ki lehet csúsztatni a lap mögül, majd vissza, így el- és előbújik, imitálva a kilenc hónapos-egy éves gyerekek egyik kedvenc játékát, a kukucsot. A lapokon egy kedves rákfigura vezet végig, mindenhol egy-egy mondat mutatja be a tenger kis lakóját, de persze mi is kitalálhatunk szöveget hozzá. Nálunk nagy sikere van, Lea nagyokat kacag rajta, nézegeti, hogy honnan jön ki a kis teknős és pingvin.
Ki lakik a tengerben?
Alexandra Könyvkiadó, 2006.
699 Ft
