Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ez az a hely, ahová még mi is eljuthatunk.
Ez az a hely, ahová még mi is eljuthatunk. Gyedből, gyerekkel, sőt gyerekekkel, nagymamával, barátokkal, csomó fölösleges izével a csomagtartóban. S bár manapság már egyre antitrendibb becélozni Horvátországot, határozottan állítom, hogy közel s távol az Adria a legszebb, legkékebb, legtengerebb tengerpart.
Először is, a saját verdánkkal, saját egy tonna mindenféle izénkkel rongyolhatunk le, végig autópályán. Jó, majdnem végig, mert nálunk ugye nincs még teljesen.
Mi megjártuk már az Adriát egy gyerekkel, két gyerekkel, nagymamával, sógorokkal, unokatesókkal, haverokkal. Sőt, idén is megyünk. Első kardinális kérdés az, hogy mikor is menjünk. Júniusban? Augusztusban? Esetleg főszezonban? Süvítsen a szemünkbe a Bora? Vagy feküdjünk, mint a heringek ezer turistával egy zsebkendőnyi parton? Bejátszik még a probléma körüljárásába a gyerek iskolai kezdése, zárása, a mi szabink, vizsgaidőszakunk, menstruációs ciklusunk, a tőzsde ingadozása, szóval lehet rajta filózni eleget. Mi júniusban picit fáztunk a tengerben, augusztusban pedig fáztunk a parton is, de a férjem úgy is megcáfol, mert ő nem fázott, de hát ő egy fóka. (tudja egyensúlyozni a labdát az orrával)
Első gyerekes próbálkozásunk Pulán történt, ami az Isztriai-félszigeten van. A szállás választásánál fontos volt az első évben, amikor még könnyített terepen utaztunk (értsd: egy gyerekkel voltunk), hogy apartman legyen, légkondival. Mert mi finnyás fajta vagyunk, és utálunk izzadni. És mivel nincs azért annyi zsénk, de szeretjük a szépet, meg azt, ha a nagyi nem szuszog a gyerekkel együtt a fülünkbe, ragaszkodtunk hozzá, hogy legyen legalább két háló is. A kompromisszum ezáltal az volt, hogy egy picinykét messze kerültünk a parttól.
Konkrétan gyalog megközelíthetetlen volt a strand. S mivel a gyerek még aludt délutánonként, vidáman hurcolkodtunk ki-be naponta kétszer a partról. Ebből tanulván tavaly, amikor már két másfél méter alattival indultunk neki, olyan szállást választottunk, ahol a part gyalog maximum 5 perc. Így a délutáni szieszta alatt az maradt a strandon, aki akart. Ez persze általában nem én voltam.
Bár Pula nem a legizgalmasabb nyaralóváros, nagyon jól eltöltöttük az időnket. Megnéztük persze az amfiteátriumot, egy történelmi múzeumot, ettünk sok halat és az óváros nagyon szép. Strandban nem annyira erős, egy hangyatökömnyi , hirtelen mélyülő strandja van. Így mi átmentünk Medulinba, ahol viszont kisgyerekeseknek ideális strandot találtunk homokos, nagyon lassan mélyülő, széles parttal. Idén mellesleg pont ezért, ide célozzuk be magunkat.
Mindezek mellett erőssége a térségnek, hogy Rovinj elérhető távolságban van. Mi beleszerettünk. Szűk sikátoraival, öreg házaival felveszi a versenyt Velencével. S bár végül nem mertük bevállalni a szárnyashajós utat Velencébe, megfogadtuk, hogy idén megszökünk a kölköktől és kettesben áthajózunk.
Tavaly Krk-szigeten, Baskan voltunk. Ez már sokkal inkább üdülőfalunak nevezhető hely volt, ahol viszont tényleg a kényelmünkre ment minden. Étterem étterem hátán, közel minden turistának elengedhetetlen létesítménnyel. Újságos, kütyüs, strandbódés, gyorskajás minden bokorban. Viszont a strandon a helyért már kora reggel ölni kellett. Mi azt a népi játékot játszottuk, hogy a nap szerencsés flótása reggel nyolckor lement a partra a törölközőkkel, majd visszament a többiekhez. A reggelivel. Így is 3 centiről szagolhattuk a szomszéd olasz lábát. Mert hogy rengeteg az olasz, aminek a nők is és a férfiak is nagyon örülhetnek, mert hát szép egy nemzet, na.
Volt velünk ugye nagyi. De hiába léphettünk volna le minden este elhajolni, én sajnáltam volna a gyerekeket is és a mamámat is, hogy otthon dekkolnának egyedül, együtt, szóval nehezen ment volna le az a független falat a torkomon nélkülük. Ezért mindannyian betódultunk az ellátóhelyekre és együtt vettünk rész a mi kis cirkuszainkban, amikor a döbbent turisták végigkövették, hogyan teríti be a fiam tésztával az asztalt, a családot és az egész Adriát. Halkan megsúgom, hogy egy este elmentünk kettesben is, szóval azért megérte, hogy teljes családi létszámmal voltunk jelen a nyaraláson.
Vittünk bringát is, amivel egyszer ment csak apa. De jól fütyült az oda-vissza úton a tetőn, így megérte. És most jöjjenek a számok! Bár ebben én nagyon gyenge vagyok, lehet, hogy lélekben tulajdonképpen szőke, de nagy vonalakban maradt csak meg a nyaralások cash-flow-ja. Nem tehetek róla, sajnos, ha pénzről van szó, vagy ideges leszek, vagy erősen húz le az agyam lefelé és alfába kerülök. Hiába, közgazdász vagyok.
Szóval tavaly eltivornyáztunk körülbelül 300.000,- forintot tokkal-vonóval. A szállásunk két hálóval, nappalival napi 80 € volt (Pula előszezonban 40 €). Az út, két autópálya és egy híd-díjjal 100-100 kuna volt. Az éttermekben egy pizza 25 kunába, a húsos ételek 30, a halas ételek pedig 40-60 kunába kerültek. Volt fast fisch, fast kalamári is, 15 kunáért, ami nagyon ötletes és finom eleség. A fagyira sajnos nem emlékszem, de nem tűnt drágának. Tehát a fenti 300.000,- forint összköltségben öt fő szórakozása volt benne, napi egyszeri étteremmel, borokkal, napi kis elengedhetetlen kütyükkel, utazással.
Mindezeket egybevetve, persze tagadhatatlan, hogy van egy ilyen nyaralásnál élménydúsabb, izgalmasabb is. Én mégis szeretem, mert ide tuti eljutok. Kényelmes, szép és gyerekekkel azt hiszem, még néhány évig ezt merem csak bevállalni. Viszont ha nyerek a lutrin, jövőre a Pipi-szigetekre megyünk. Addig is cél, Medulin és a casa della vina,
Dovigyenyia
win
