Tali 1.2: Poronty ül a fűben

Vasárnapra annyian lettünk, mint ahány fok volt – igazából össze sem lehetett számolni a sok gyereket, mert össze-vissza rohangáltak illetve négykézláb kúsztak-másztak Csak a pici Dina (jidele tartozék) szunnyadt szép békésen akkor is, amikor egyszerre három óriásbébi (úgy is mint Ede, Lea és Bende) próbálta megsimogatni a fejét, mögöttük korlátozó anyukákkal.

Kattints a képre!

 

A felnőtteket házi gyártású tanítónénis öntapadós névcímkékkel támadtam le, hogy legalább őket meg lehessen ismerni. Hasonlóság alapján Bendéről (eszter), Orsiról (manci gyereke), Alvomacko két lányáról és Mózesről (nutika) biztosan ki lehetett találni, kihez is tartoznak.

A találkozó, mint a nálam gyorsabb kommentezők hozzászólásaiból is kiderült, nagyszerűen sikerült. Az iwiwes képek csak ritkán hasonlítottak a valósághoz, a térképet meg nem sokan hasznosították, de egy kis mobilozás segítségével mindenki (Torit kivéve, ha jól értettem) oda talált a játszóra. Igazi piknikhangulat volt, körbe raktuk a pokrócainkat-kendőinket, magyaros babakocsivárral vettük körül magunkat és a középen elhelyezett töménytelen mennyiségű sütit. Én rákészültem a partira, mert alig reggeliztem és nem ebédeltem (na jó, csak nem volt időm a rohanásban), ezért szégyentelen mennyiségű muffint, sajtos csigát és bazsalikomos pirítóst pusztítottam el. A kicsik változatos állagú pempőket tömködtek magukba és a környezetükbe (kendő, pokróc, fű), meg persze sütit, és kipróbálták az összes hintát és várat és homokozót. A szülők szolidan ismerkedtek, azt hiszem, mindenki jó haverokat szedett össze, én biztosan, főként, mivel egyetlen gyerekes (mármint nem infantilis) ismerősöm sincsen, így kipróbálhattam a babazsúr műfajt végre.

Ha Mary Poppins hasonmás-versenyt rendezünk, tuti Eszter nyer, de ehelyett inkább csak megbeszéltük, hogy kinek mi csinál épp a férje, mit eszik a gyereke, imikor kattant le a ciciről (mármint a gyerek), és hogy egyszer lemegyünk társaságilag Szegedre és Szigethalomra.

Oszd meg másokkal is!
Mustra