A csodálatos időjárás ellenére igen kevesen jöttek el az első hivatalos Poronty találkozóra, amely így családiasra sikerült.
A csodálatos időjárás ellenére igen kevesen jöttek el az első hivatalos Poronty találkozóra, amely így családiasra sikerült. Volt kockás pléd és csokis muffin is, no meg tündérien mosolygó és négykézláb közlekedő babák, jó fej anyukák és apukák. Mi remekül szórakoztunk.
Délelőtt még szakadt az eső, így azt gondoltam, elmarad az összejövetel, ám az időjárás kegyes volt hozzánk és délutánra szikrázó napsütés lett, igazi fűben heverészős klímával. A játszótér közepén le is csücsültünk, a lányaim pedig birtokba vették a legközelebbi csúszdát.
Megérkezett Hanna, a kengurujában alvó Leával, majd jött egy read only üzemmódú olvasó egy két hónapos lánykával, ott volt Tjuca is párjával és Kingával, aki legalább hússzor mászott végig négykézláb a játszó puha füvén. Eljött még egy barátnőm a családjával; Doxi (akinek szüléstörténetét olvashattátok a Porontyon) férjével és kisfiával, és isteni almás muffint hozott. Sibri csokis muffinja is igen jól sikerült, a mini sáskahad azonnal megrohamozta az élelmet és közös csócsa következett.
Amíg a csemeték a szájukba tömködtek mindent, ami ehető volt (Ede az alufóliával is próbálkozott), addig eszmét cseréltünk a táplálkozási szokásokról, a gyerekek testúlyáról és egyéb babás témáról osztottuk meg egymással tapasztalatainkat. A kisebbek mellettünk ismerkedtek a világgal, a nagyobbak hintáztak, csúszdáztak, az apukák pedig lelkesen rohangáltak utánuk.
A nap legtöbbet mozgó gyereke Kinga, a legifjabb résztvevő két hónapos, a legédesebb sapka Leáé, a legszívdöglesztőbb minipasi a világoskék csillogó szemű Anti baba, a legviccesebb body pedig Edéé volt, amelyen a következő felirat olvasható: Ez volt az utolsó, ígérem! Ami a találkozót illeti, biztosan nem ez volt az utolsó. Köszönjük azoknak, akik eljöttek és reméljük, hogy a következőn többen leszünk.
