Délelőtt még szakadt az eső, így azt gondoltam, elmarad az összejövetel, ám az időjárás kegyes volt hozzánk és délutánra szikrázó napsütés lett, igazi fűben heverészős klímával. A játszótér közepén le is csücsültünk, a lányaim pedig birtokba vették a legközelebbi csúszdát.
Nézzen porontyokat!
Megérkezett Hanna, a kengurujában alvó Leával, majd jött egy read only üzemmódú olvasó egy két hónapos lánykával, ott volt Tjuca is párjával és Kingával, aki legalább hússzor mászott végig négykézláb a játszó puha füvén. Eljött még egy barátnőm a családjával; Doxi (akinek szüléstörténetét olvashattátok a Porontyon) férjével és kisfiával, és isteni almás muffint hozott. Sibri csokis muffinja is igen jól sikerült, a mini sáskahad azonnal megrohamozta az élelmet és közös csócsa következett.
Amíg a csemeték a szájukba tömködtek mindent, ami ehető volt (Ede az alufóliával is próbálkozott), addig eszmét cseréltünk a táplálkozási szokásokról, a gyerekek testúlyáról és egyéb babás témáról osztottuk meg egymással tapasztalatainkat. A kisebbek mellettünk ismerkedtek a világgal, a nagyobbak hintáztak, csúszdáztak, az apukák pedig lelkesen rohangáltak utánuk.
A nap legtöbbet mozgó gyereke Kinga, a legifjabb résztvevő két hónapos, a legédesebb sapka Leáé, a legszívdöglesztőbb minipasi a világoskék csillogó szemű Anti baba, a legviccesebb body pedig Edéé volt, amelyen a következő felirat olvasható: Ez volt az utolsó, ígérem! Ami a találkozót illeti, biztosan nem ez volt az utolsó. Köszönjük azoknak, akik eljöttek és reméljük, hogy a következőn többen leszünk.
