Egy évre elköszöntünk a nyulaktól, csibéktől, tojásoktól, locsolóktól.
Egy évre elköszöntünk a nyulaktól, csibéktől, tojásoktól, locsolóktól. Fiam az elmúlt napokban üzemi mennyiségű csokinyulat és tojást „tolt be”. Hát ez van. Persze sietek hozzá tenni, mindez elveimmel ellenkezik. De mentségemre legyen mondva, hogy húsvéti készülődésünkkor bevezettem gyermekeimet és a Szülők Házába ellátogató vendégeket a Húsvét valódi, csokitojásokon és nyulakon túlmutató rejtelmeibe.
Délelőtt Dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus, és László Zsuzsa szociológus a feltámadásról és a peszachi készülődésről beszélt. Amíg a szülők maceszt kóstoltak, és igazán mértéktartó, nem megtéríteni akaró előadásokat hallgattak a keresztyén és a zsidó ünnepről, a gyerekek tojásfát készítettek Takáts Ritával, a kézműves sarokban. Volt répa, káposzta, amit egész nap ropogtathattak a gyerkőcök. A már szokásosnak mondható Varázserdő című, zenés foglalkozáson már rutinosan mozogtak a szülők és gyerekek.
A nap szervezőjeként jelentősen aggódtam, hogy a verőfényes kirándulóidő ellenére lesznek-e látogatók délután is. Eleinte aggódásom nem volt alaptalan. Fél ötkor ugyanis a népes szereplőgárdán kívül csak egy-két család lézengett a központban. Aztán ötre valahogy mégis szép számmal összegyűltünk Szegedi Kati Álomcirkusz című könyvének vetítésére és dedikálására. A könyvet Gregor Bernadett olvasta fel, ölében a kis Álmossal, aki többször majdnem meghiúsította az előadást.
Az előadás után kitört a nagy nyuszibuli! Volt vetélkedő, tánc, és csapatjáték is. Engem speciel szörnyű trauma ért: saját anyám legyőzött nyusziugrásban! Mindenki azt hitte, hogy jófejségből hagyom nyerni. De nem. Akkor, ott megfogadtam, hogy fitness programba kezdek, és bekapcsolódom a Poronty diétájába is.
Regős Judit
