Viszont szépen megkérek mindenkit, akinek a gyereke este héttől reggel tízig alszik egyhuzamban, már hathetes korától, hogy ne olvasson tovább, menjen, tegye fel az ebédet vagy valami, mert nem szeretnék kárörvendő vagy álszent, segíteni akaró kommenteket kapni olyanoktól, akik nem ismerik a poklot. Mert ez az, egy tízhónapos csecsemő éjszakai táplálása. Minden szakkönyv azt állítja, ugye, hogy már nem éhesek, csak komfortra vágynak (speciel Samu banánt és túrórudit is elfogad éjjel egykor az apjától, ha én nem vagyok otthon). De tényleg az a megoldás, hogy erőszakkal leszoktatjuk? Guruja válogatja, hogyan, magára hagyni a szobájában, vagy ott lenni, de nem felvenni, esetleg 3-5-7-9 stb. percenként bemenni hozzá – de minden módszer szörnyen erőszakosnak tűnik nekem. Egyrészt éjjel nem bírom a kínzást, mármint a magamét, és sokkal egyszerűbb félálomban mellre tenni a gyereket, mint kibírni 3-5 napig, amíg leszokik (ha egyáltalán). Másrészt ez nem valami óriási szemétség, ami hosszútávon tényleg károsan hat a kis pszichéjére?
A mérleg másik oldalán viszont én vagyok, meg a józan eszem, ami kezd elmenni. És nem látom, hogy ez mitől változna meg valaha is. Talán emiatt nem alhat majd tízévesen a barátjánál??? Esetleg egy notórius éjszakai hűtőzabáló lesz belőle, és súlyproblémákkal küzd majd egész életében? Szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy ti mit csináltok/-tatok éjjel?
