A felnőttkori elmagányosodás korunk egyik legsúlyosabb problémája: az utóbbi évtizedekben megnégyszereződött a barátok nélküli felnőttek száma. Tudatos hozzáállással azonban bárki sikeresen újraépítheti megcsappant szociális hálóját.
Sokan ott követik el a hibát, hogy túlságosan válogatóssá válnak: míg gyerekként bárkivel szívesen játszottunk, felnőttként politikai nézetek, anyagi helyzet vagy akár az autó típusa alapján is képesek vagyunk kizárni potenciális barátokat.
A nagy elvárások megnehezítik a barátkozást
A kutatások szerint a boldogságunk legfőbb forrását a jó kapcsolatok jelentik, így érdemes elengedni a szigorú elvárásokat, hiszen akár a papíron nem is feltétlenül passzoló emberek között is rábukkanhatunk azokra, akikre valójában szükségünk van.
A munkahelyi barátkozás helyett, ami gyakran bonyolult és kockázatos, célszerűbb olyan munkahelyen kívüli helyeket keresni, ahol gyakran találkozhatunk ugyanazokkal az emberekkel.
Legyen szó kutyafuttatóról, a gyerekek sporteseményeiről vagy egy vallási közösségről, a barátság egyik alapja az ismétlődés: a véletlenszerű, egyszeri találkozások ugyanis ritkán vezetnek mélyebb kapcsolathoz. A valódi bizalom kialakulásához gyakori interakciókra van szükség, alacsony téttel.
Hogy léphetünk túl a kínos helyzeteken?
A barátságépítés legkritikusabb pontja az a bizonyos „kínos középső fázis”, amikor már szimpatizálunk a másikkal, de még nem alakult ki a komfortérzet. Ilyenkor a legtöbben arra várnak, hogy a másik tegye meg az első lépést. A legegyszerűbben úgy tudjuk megoldani ezt az kellemetlen, de elkerülhetetlen helyzetet, ha kezdeményezünk:
az üres ígéretek helyett konkrét, könnyű hangvételű meghívásokat kell tenni, például egy közös piacozásra.
A legfontosabb feladatunk, ha felnőttkorban barátkozunk, hogy megértsük, a szoros barátságok kialakítása időigényes folyamat, amelyhez átlagosan akár kétszáz órányi közös időtöltés is szükséges lehet. A barátságok felnőttkorban már nem magától értetődően alakulnak ki, hanem tudatos erőfeszítés és nyitottság által.
Kapcsolódó: ezekkel a kedvesnek szánt szavakkal többet ártasz, mint gondolnád.
