A felnőttkori elmagányosodás korunk egyik legsúlyosabb problémája: az utóbbi évtizedekben megnégyszereződött a barátok nélküli felnőttek száma. Tudatos hozzáállással azonban bárki sikeresen újraépítheti megcsappant szociális hálóját.
Bölöni György Ady párizsi napjainak állandó társa volt. Ő vigasztalta, amikor a költő megtudta, hogy betegsége gyógyíthatatlan, halála után pedig gondosan ápolta Ady emlékét. Az 1950-es években végzett irodalomszervező tevékenysége ma már szinte feledésbe merült, pedig neki köszönhetjük a legfontosabb irodalmi hetilapot és a szigligeti Alkotóházat is.
Ha anya vagy, biztosan emlékszel még az életed előző szakaszára, időszámítás előtt helyett a gyerekek előttre. Akkor még minden izgalmasabb volt, felelőtlenebbül költhetted a pénzt, később feküdtél le, és minden ujjadra jutott egy felhívható barát, ha akadt egy üres estéd. Hova tűnnek a szülők, és különösen, az anyák életéből a barátok?
Jó érzés, ha a közösségi oldalon sok ismerősünk van, de vajon mennyi közülük az igazi barát?
Ami egyetemista korunkban még simán ment, az felnőttként sokszor már kihívások elé állít – nincs ez másképp a barátkozással sem. Amíg pár évvel ezelőtt egy fröccs fölött ülve szinte bárkivel képes voltál megtalálni a közös hangot, ez most, stabil kapcsolatban, egy-két gyerekkel, napi 8-10 óra munkával már nehezebben megy.
Ha a kapcsolatépítés szó hallatán a hideg ráz ki, nem vagy egyedül. Kutatások szerint sokan viszonyulunk ambivalensen azokhoz a helyzetekhez, amikor új ismeretségeket kellene kötnünk. Sajnáljuk rá az időt, erőltetettnek érezzük a beszélgetéseket, azt éljük meg, hogy nem lehetünk önmagunk, vagy aggódunk, mások mit gondolnak rólunk. Marissa King, a Yale Üzleti Iskolájának professzora szerint mégis fontos felülemelkedni ezeken a gátakon, és tudatosan alakítani a társas kapcsolatainkat. Új könyvében azt is elárulta, hogyan érdemes csinálnunk.
Rengeteg dolgom volt ma, mégis pontosan ideértem a kávézóba. A barátom persze még sehol, sokadszorra játssza ezt el velem. Már legalább 20 perce várok rá, vajon hol lehet? Ahogy megy fel bennem a pumpa, egyre inkább azt érzem, hogy nem tisztel. Persze a szívem mélyén tudom, hogy ez nem igaz. Egész egyszerűen más az időhöz való viszonyunk. Mit tegyek, hogy ne kelljen rá legközelebb is várnom?
Miért van az, hogy sokszor azokkal bánunk a legcudarabbul, akiket a legjobban szeretünk? Alapnak vesszük a jelenlétüket és a jó tulajdonságaikat, miközben idegesítő szokásaikkal kapcsolatban hamar elfogy a türelmünk. Ezzel a három technikával azonban elérheted, hogy olyan kedvesen bánj a szeretteiddel, ahogyan azt megérdemlik.
Vegyünk egy átlagos pénteket – természetesen minden összejött, araszol a kocsisor, a vacsora esélytelen, áll a por, alvásszint -2, és akkor barátaid felhívnak, hogy benéznének, mert erre járnak. Most ezt kicsit nehezítsük karácsony utáni lappangó süti morzsákkal, karácsonyfával, ajándéktorlaszokkal. Mit teszel?
Ha a gyerek az apjától a férfiasságnak csak egy szeletét kapja, talán érdekes lehet neki egy másik felnőtt férfi. Mondjuk egy kukás-bácsi. Vagy, mint esetünkben, egy asztalos.
Mindenkinek szüksége van egy kis térre, egy kis magányra, és néha a barátok, a családtagok erről megfeledkeznek. Természetesen ők sem gondolatolvasók, azért ahelyett, hogy jól lehordanánk az alkalmatlankodót, felnőttek módjára kell megbeszélni a helyzetet. Vagy marad az általános módszer, azaz nem vesszük fel a telefont, mogorván nézünk magunk elé, pénzhiányra vagy dühöngő hormonokra hivatkozunk.
Ismerjük fel a számunkra terhes kapcsolatokat, és vessünk nekik véget! Ezt kétféleképp tehetjük meg: eltűnünk, vagy magyarázkodunk.
