Az AI használatára is rá lehet unni – Weiler Péter addig promptolt, míg be nem sokallt: ezért tért vissza az ecsethez a képgeneráló programoktól.
Ha kitartóan promptolunk, el tudjuk érni, hogy a gép azt alkossa meg, ami a fejünkben van, de vajon meddig kielégítő ez a megoldás egy valódi művész számára? Kocsis Katica WEILER címmel írta meg Weiler Péter életrajzát, s miközben leírja a művész az AI-ig vezető pályáját, színes portfólióját is bemutatja.
„Szerintem az egész addig tartható, amíg az ember befolyásolja a gépet. Én, mint művész döntöm el, hogy mit csináljon az AI, nem pedig fordítva. Gyakorlatilag egy kezdeményező fél vagyok, a kreatív döntések még az enyémek, de szabad utat engedek annak is, hogy a gép is ötleteljen és inspiráljon. Addig gyúrom, promptolom a rendszert, amíg azt nem látom, ami a fejemben volt” – vélekedik maga a művész a mesterséges intelligenciáról.
Zenét is készített Weiler Péter AI-val
Elég hosszasan tesztelte az abban rejlő lehetőségeket: képek mellett egy teljes punklemezt is készített segítségével, érdeklődését főként a társadalmi változásokat előidéző vetülete keltette fel. Mindezzel együtt besokallt használatától, és újra ecsettel, vászonra alkot, bízva abban, hogy hozzá hasonlóan az emberek nagy része is ráun majd az AI-ra, és a robotok helyett az emberi jelenlétet keresi.
A mesterséges intelligencia munkákat vesz el? Ez a valóság.
