Vajon milyen teljesítményt nyújtanának a sportolók a drukkereik biztatása nélkül? A kutatások szerint akár hét százalékkal is csökkenne a teljesítményük, ha nem lenne a lelkes szurkolók támogatása. A szurkolás azonban mindenkinek jó. Nemcsak a sportolók profitálnak belőle, hanem a szurkolók mentális egészségére és teljesítményére is jó hatással van.
A szurkolásnak, a szurkolás által megélt élményeknek, érzelmeknek számos közvetett hatása lehet a hétköznapokra. Ha megtanuljuk, hogyan lehet sporteseményektől függetlenül egymást buzdítani, és ez hogyan hat a személyiségünkre, akár a szemléletünket is megváltoztathatja. Minderről Zrubecz Zsófia sportpszichológust kérdeztük.
Milyen hatással van egy sportoló teljesítményére a szurkolás, illetve mennyire fontos, hogy már gyerekkortól ilyenfajta támogató hátteret kapjon egy sportoló?
A kutatások is azt bizonyítják, hogy a szurkolás elsődlegesen pozitív hatással van a sportolók teljesítményére és mentális jóllétére egyaránt. A vizsgálatok szerint akár 7 százalékkal is fokozhatja a sportolók teljesítményét, ha ott vannak az emberek, és buzdítják őket, akár tapssal, akár lelkesítő szavakkal, mondatokkal. Óriási löketet tud adni akár a családtagok, akár a sportolók által közvetlenül nem ismert emberek szurkolása ahhoz, hogy egy sportoló jobban teljesítsen. Egyrészt azért, mert el tudja vonni a sportolók figyelmét, ha egy picit feszültebbek, vagy izgulnak a verseny előtt. A buzdítás sokkal inkább motiválttá teszi őket, és ennek valóban nagyon pozitív hatása van. Szintén nagyon fontos már a kezdetektől, vagyis gyermekkortól, hogy legyen mögöttünk egy támogató háttér. Különösen igaz ez az élsportban, hiszen a fejlődési időszakban nagyon sok akadállyal kell szembenézni, amikor egy-egy biztatás, jó szó, egy-egy pozitív visszajelzés vagy akár építő jellegű kritika is nagyon sokat hozzá tud tenni ahhoz, hogy azon az úton maradjanak a gyerekek, majd később a felnőtt, amin elindultak, és el tudják érni a céljaikat.
Igaz, jelenleg az olimpia miatt az élsport van a középpontban, de a hétköznapokban ugyanúgy jelentőséggel bírnak a fent említett tényezők.
Előfordulhat, hogy a szurkolók által támasztott elvárás miatt nem tud úgy teljesíteni egy sportoló, ahogy szeretne, vagy ahogy elvárják tőle?
Természetesen ez is megeshet. Ennek akkor van igazán realitása, ha például egy sportolónak már vannak kiemelkedő eredményei, és elvárják tőle, hogy ezt fokozza, vagy legalább ugyanazt a szintet tartsa. Ebben az esetben nagyon fontos szerepe van a pszichológiának, hiszen különböző technikák megtanulásával, begyakorlásával és fejlesztésével a sportolók megtanulhatják, hogy ne érezzenek nyomást vagy pluszterhet az elvárások miatt, hanem valóban a szurkolás pozitív oldalát élvezhessék.
Milyen jelentősége van annak, hogy kitől érkezik a biztatás, hogy a családtagok, a barátok, az edző vagy idegen emberek szurkolnak?
Elsődlegesen a család és a legközelebbi hozzátartozók sportolóba vetett bizalma jelentheti a legtöbbet. Az élsportban, vegyük például az olimpiát, már a szakmai stáb visszajelzései és biztatása is jelentősen befolyásolja a sportolót.
Azonban az utóbbi években vagy lassan már az utóbbi évtizedben a social média miatt a hétköznapi, a csapat tagjai által nem ismert emberek megnyilvánulása is igen fontos befolyásoló tényező lett.
A sportolók és a szurkolók egyre közelebbi kapcsolatot tudnak kiépíteni még akkor is, ha nem feltétlenük ismerik egymást személyesen, hiszen sokkal nagyobb hatással lehetnek a sportolókra. Ebből kifolyólag azt gondolnám, hogy mindenféle szurkolás és biztatás fontos lehet, érkezzen az kommentek, lájkok, biztató üzenetek formájában, vagy a családtól, az edzőktől, akik ott voltak folyamatosan azon az úton, amit bejárva elért a sportoló oda, hogy azért a célért küzdhessen majd például az olimpián vagy egy másik hazai, illetve világversenyen, ami régóta álma.
Ebből a szempontból akkor az is igaz lehet, hogy a szurkolásnak közösségépítő ereje is van?
A szurkolásnak a szurkolókra nézve is pozitív hatása van, és ez sokszor nem tudatosul az emberekben. Vannak ugyanis alapvető pszichológiai szükségleteink, ilyen például a valahová való tartozás, amit akkor is sikerül megvalósítani, ha egy nemzet sportolóinak szurkolunk. A valahová tartozás élménye az öndeterminációs teória része, ami extra motivációt adhat, és pozitív érzelmekkel tölthet el.
Ez a valóságban akkor nyilvánul meg, ha egy szurkolónak a kedvenc csapata vagy sportolója nyer, és ezáltal ő is pozitív érzelmeket él meg. Emiatt például boldogabban megy be másnap dolgozni, de kutatás bizonyította, hogy a férfiaknak egy győztes meccs után magasabb lesz a tesztoszteronszintjük, míg egy vesztes meccs után ez csökkenhet. Egy szurkolóként megélt sportsiker után alapvetően motiváltabbak lehetünk, akár még az önbizalmunk is javulhat, hiszen a győzelmet a magasabb csapatidentitás-szinttel rendelkezők oly módon élik meg, mintha ők maguk is játszottak volna a csapatban.
Ez az érzés erősíti a kötődésünket a csapathoz, sportolóhoz, és pozitív hatással van a saját énképünkre is.
A szurkolás további előnye, hogy olyan emberekkel is megismerkedhetünk, beszélgethetünk, együtt szurkolhatunk, akikkel lehet, hogy a hétköznapok során semmilyen formában nem találkoznánk. Szurkolóként olyan emberek is könnyebben beilleszkednek egy közösségbe, akiknek nehezebben megy a kapcsolatépítés. Ezek az élmények pedig mind-mind pozitív hatással vannak a hétköznapokra és a közösségépítésre is.
A hétköznapokban hogyan tudjuk megtartani ezt a fajta lelkesedést?
Nagyon fontos, hogy egy olyan közeget, olyan barátokat válasszunk, olyan emberekkel vegyük körül magunkat, és úgy alakítsunk ki társaságokat, hogy azt érezzük, ők is szurkolnak nekünk, biztatnak minket a hétköznapokban, majd egy-egy sikerélmény során együtt örülnek velünk, gratulálnak nekünk, büszkék ránk.
Ez mindenkinek egy újabb löketet tud adni, ami még inkább visz minket előre.
Ugyanígy, hogyha akadályokhoz érkezünk, fontos, hogy olyan emberek legyenek körülöttünk, akik ezeknél a nehézségeknél is azt tudják mondani, „képes vagy rá”, „meg tudod csinálni”. Találó az a mondás, miszerint „tapsoljuk meg a győzelmet akkor is, hogyha nincs hozzá dobogó”. Sajnos ez az, amit elfelejtenek néha az emberek, és nagyon lelkesen tudnak szurkolni a sportolóknak, de maguknak vagy egymásnak már nem annyira, pedig ehhez nem kellenek világra szóló eredmények.
A lényeg épp az lenne, hogy a hétköznapokban is megtaláljuk azokat a célokat és azokat az embereket, akiknek szurkolhatunk, és akik nekünk is szurkolnak, minket is biztatnak.
Az olimpiai csúcsteljesítmények milyen hatással lehetnek ránk, és milyen tanulsággal szolgálhatnak nekünk?
A sportolók kitartása, elkötelezettsége alapvetően követendő példa lehet bárki számára. Mindenki pontosan tudja, hogy az olimpiára nem egy hét alatt készül fel valaki, hanem hosszú évek kemény, kitartó munkája hozza meg az eredményt. Ez lehet inspiráló az emberek számára, és példát mutathat arra, hogy hogyan lehet akár nehézségeket leküzdve is a kitűzött célokat elérni. A példamutatást segíti a social media is az által, hogy a sportolók közvetlenebb módon meg tudják osztani a saját történeteiket, azt, hogy ők hogyan jutottak el oda, ahol vannak, hogyan és milyen nehézséggel küzdöttek meg. Ebből kiderül, hogy ők sem szuperhősök, és ők is ugyanúgy küzdenek a mindennapok nehézségeivel. Ezek azok az apróságnak nem nevezhető tényezők, amelyek valóban inspirálnak, és erőt, lendületet adhatnak az emberek számára akár az élsportban, akár a hétköznapi életben.
A breaktánc lesz az egyetlen új sportág, amely a 2024-es párizsi olimpián debütál. Olvasd el cikkünket, ami bemutatja, hogyan lett az akrobatikus táncból sportág.
