Akadnak, akik úgy vélik, hogy a házasság csak egy aláírt dokumentum, mások szerint a mindent elsöprő szerelem megpecsételése, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, ez valójában egy szövetség két ember között, ami tiszteleten, és a másik igényeinek megértésén alapszik. Mercedes Barcha, a Nobel-díjas író, Gabriel García Márquez felesége mindent megadott társának, hogy tehetsége kiteljesedhessen, olykor meglepő lépésekre is elszánta magát.
Barcha és Márquez gyermekkoruk óta ismerték egymást, és családi legendárium szerint a férfi már akkor el akarta jegyezni, amikor 14 éves volt, és a lánynak csak a hátát látta, aki ekkor a 9-et töltötte be.
A felesége segítségével vált híressé Márquez
A hosszú ismeretség ellenére a pár csak 1958-ban házasodott össze, és Barcha pragmatizmusát jól mutatja, hogy csak akkor vette fel az esküvői ruháját, amikor a vőlegény már megérkezett a helyszínre. A fiuk, Rodrigo García szerint ez nem azért történt, mert anyja nem bízott a férfiben, hanem mert egyrészt a babonák világában nőtt fel, másrészt rettentően gyakorlatias is volt: mi van, ha bekövetkezik a nem várt esemény, és Márquez mégsem jelenik meg az esküvőn.
Sokak szerint ez a fajta józanság vezette egész életében. Márquez 1965-ben kezdett dolgozni a Száz év magány című művén, ekkor a pár még Mexikóvárosban élt, ám egy évre New Yorkba költöztek, ahol a férfi a Prensa Latina kubai hírügynökség munkatársa volt.
Ám ebből a fizetésből, és az időnként megjelenő novellákból nem éltek meg, és óriási adósságot halmoztak fel. Barchának azonban ebben az időszakban is sikerült menedzselnie az életüket, és távol tartotta a hitelezőket és a főbérlőt, hogy férje nyugodtan dolgozhasson regényén.
Amikor az 1966-ban elkészült, csak ennyit kérdezett Márqueztől:
“Biztos vagy benne, hogy befejezted? Csak mert 12 ezer dollár tartozásunk van.”
Nem csoda hát, ha Barchának el kellett zálogosítania a hajszárítóját és a darálójukat, hogy el tudják küldeni a Száz év magány kéziratát az argentin szerkesztőnek. Ha ezt nem teszi meg, a történet talán soha nem lát napvilágot, és nem ismerjük meg a remekművet.
Barcha kizárta a világot, hogy a férje alkothasson
Miután 1988-ban megjelent a Szerelem a kolera idején című regénye, Márquez ezt nyilatkozta a Vanity Fair című lapnak:
“Jobban írsz, ha nincsenek problémáid, ha egészséges vagy. Jobban írsz, ha nincsenek egyéb elfoglaltságaid, és szeretet vesz körül. Egyáltalán nem értek egyet azzal a romantikus elképzeléssel, miszerint a szenvedés és a szerencsétlenség hasznos az író számára.”
Barcha pedig pontosan ezeket biztosította számára a Nobel-díjas író számára. Elolvasta az újságokat, és csak azokat a híreket osztotta meg férjével, amelyekről tudta, hogy érdeklik. Amikor pedig már több ingatlannal is rendelkeztek, azok hasonlóan – főként fehér bútorokkal – voltak berendezve, a szekrényekben hasonló ruhák lógtak.
Mindez azt szolgálta, hogy semmi ne vonja el az író figyelmét az alkotástól. Rodrigo fiuk szerint az anyja, ha szükség volt rá, hezitálás nélkül eljátszotta a szigorú feleség szerepét, de ha Gabriel García Márquezéppen nem fogadott egy hívást, akkor az csak azért történt, mert nem akart beszélni éppen aznap az illetővel, nem azért, mert Barcha nem engedte.
A híres pár szoros összetartozását az is jól példázza, hogy Mercedes Barchát sokan csak a “La Gaba” becenéven szólították, ami férje becenevének a Gabonak a női változata.
Ha arra is kíváncsi vagy, milyen volt Mark Twain és Olivia Langdon házassága, ezt a cikkünket ajánljuk.
