Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egyedül egy szobában, csak éjjel aktívan a képernyő előtt – ez a hikikomori jelensége, mely napjainkban már nemcsak Japánban jellemző, hanem egyre jobban terjed a világ számos területén.
Képzeljük el, hogy hónapokon át alig lépünk ki az ajtón. Nem találkozunk barátokkal, nem megyünk dolgozni vagy iskolába, és a külvilág lassan megszűnik létezni számunkra. Ez Japánban már évtizedek óta ismert jelenség – és mostanra úgy látszik, messze túlmutat az ország határain.
Ijesztő trend: hónapokig egy szobába zárva
A hikikomori néven ismert jelenség azokat írja le, akik legalább hat hónapig szinte teljesen kivonulnak a társadalmi életből. Sokan talán el sem tudnák képzelni, hogy hónapokon át egyetlen szobába zárva éljenek. Pedig az érintettek számára ez válik a mindennapok valóságává, gyakran a szülői ház falai között.
Az ilyen életmódnak saját ritmusa alakul ki. Felborul a napirendünk: nappal alszunk, éjszaka vagyunk ébren. Az idő nagy részét képernyők előtt töltjük – játékokkal, közösségi médiával vagy sorozatokkal. Közben a legegyszerűbb rutinok is háttérbe szorulhatnak.
A világ beszűkül, és egy ponton túl már nem is hiányzik annyira az, ami odakint történik.
A jelenséget az 1990-es években írta le először Tamaki Saitō, aki „végtelen serdülőkorként" értelmezte. Ebben a megközelítésben a teljes visszahúzódás nem pusztán elszigetelődés, hanem egyfajta menekülés: a felnőtté válás terhei, a teljesítménykényszer és a társadalmi elvárások elől – írja az IFLScience.
Nem csak férfiakat érint
Azóta egyre több embert érint a jelenség. Japánban már több mint másfél millióra becsülik azok számát, akik így élnek. És bár sokáig hajlamosak voltunk azt gondolni, hogy ez főként fiatal férfiak problémája, ma már látjuk, hogy nők és idősebbek is egyre gyakrabban kerülnek hasonló helyzetbe.
A háttérben nem egyetlen ok áll. Gyakran jelen vannak szorongásos vagy depressziós tünetek, de a hikikomori inkább egy meneküléses reakció arra a nyomásra, amit a modern élet ránk helyez. A folyamatos teljesítési és megfelelési kényszer, a bizonytalanság – mind olyan tényezők, amelyek könnyen az elszigetelődés felé tolhatnak bennünket.
Nagvárosokra jellemző
A világ számos pontján figyelhetünk meg hasonló mintázatokat, különösen nagyvárosokban. Úgy tűnik, a társadalmi visszahúzódás nem kulturális különlegesség, hanem egyre szélesebb kör reakciója.
Az elmúlt évek eseményei csak ráerősítettek erre. A COVID-19 járvány idején sokan tapasztaltuk meg a bezártságot, és bár a többség visszatért a korábbi életéhez, nem mindenki tett így. Egyre többen maradtak a visszahúzódóbb, zártabb életmódnál.
A trend terjedését ráadásul modern életstílusunk is elősegíti. Egyre több dolgot tudunk otthonról intézni: dolgozhatunk, szórakozhatunk, kapcsolatot tarthatunk. Ami régen elszigeteltségnek számított, ma már akár kényelmes alternatívának is tűnhet.
Kíváncsi vagy, hogy melyik az év legszörnyűbb napja, és miért? Sajátos okai vannak.
