Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az utolsó indai maharadzsa lányaként született 1876-ban, a nőjogok kérlelhetetlen aktivistájaként hunyt el 72 éves korában, 1948-ban, pedig a könnyű fényűző életet is választhatta volna.
Indiai hercegnő, Viktória királynő keresztlánya, a brit arisztokrácia közkedvelt alakja; letartóztatott feminista, a női választójogért küzdő aktivista, betegeket ápoló nővér, aki a második világháborúban menekülteknek adott szállást otthonában – hihetetlen, de mindez igaz egyetlen személyre. Ő volt Sophia Duleep Singh.
Félreállított maharadzsából a királynő kegyeltje
Sajátos körülmények közé született az indiai hercegnő: nagyapja, Ranjit Singh hozta létre a Sikh Birodalmat a mai India és Pakisztán területén, a Pandzsáb régióban 1799-ben. Halála után birodalma meggyengült, amit azonnal kihasznált az angolok gyarmatosító gépezete, a Brit Kelet-indiai Társaság. Hiába volt Sophia apja, Duleep Singh a jogszerű uralkodó, az akkor még csak 10 éves fiút és régensként kormányzó anyját, Dzsindant nem volt nehéz félreállítani.
Pandzsáb brit gyarmat lett, a régensnőt száműzték és bebörtönözték, fiát pedig egy skót katonai sebész felügyelete alá helyezték. Érthető, hogy az ifjú maharadzsa 1853-ban úgy döntött, keresztény hitre tér, egy évre rá pedig már Angliába is költözhetett. Viktória királynő nemcsak a Koh-i-Noor gyémántot – azóta is brit koronaékszer – fogadta el tőle, de őt magát is kegyeibe fogadta. Mint írta, lenyűgözte ugyanis
„szép, kecses és méltóságteljes viselkedése”.
Minden jel arra mutatott, hogy Duleep Singh élete – ha nem is Indiában, de – sínre ért. A brit arisztokraták maguk közül valónak ismerték el, a királynő barátságának köszönhetően a nemesi fogadások és rangos események állandó vendége lett. „Elengedhetetlen kelléke lett a magukra valamit is adó arisztokrata lordok és hölgyek rendezvényeinek” – mondta róla Peter Bance történész a BBC-nek. Az angliai hatóságok ennek ellenére szoros megfigyelés alatt tartották.
Viktória királynő gondoskodott róla
Amikor 1863-ban elhunyt Duleep Singh anyja, azt is megengedték, hogy a férfi Indiába szállítsa a holttestet, és ott temesse el. Hazafelé tartva tett egy kitérőt Egyiptomba, és ott ismerkedett meg Bamba Müllerrel, egy német bankár és annak rabszolgaként tartott etiópiai szeretőjének lányával. Egy évre rá össze is házasodtak – a frigyből született többek között Sophia Duleep Singh is.
Teljes neve Sophia Alexandrovna Duleep Singh volt – Alexandrovna keresztanyja, Viktória királynő után, aki születésekor az Alexandrina Viktória nevet kapta.
A család azonban rövidesen pénzügyi gondokkal küzdött – ebben Duleep fényűző életmódja is szerepet játszott. A maharadzsa egyre kritikusabbá vált a brit uralommal szemben, ám hazatérni a hatóságok – talán pont ezért – nem engedték. Párizsba utazott, és ott is halt meg 1893-ban.
Elárvult lányai akár nehéz helyzetbe is kerülhettek volna, ám Viktória királynő gondoskodott róluk: lakhelyet utaltatott ki nekik, és az iskoláztatásukról is gondoskodott. Sophia Duleep Singh – apjához hasonlóan – a brit arisztokrata világ kedvelt figurájává vált – az újságok gyakran méltatták remek stílusát, a tásasági rovatok szinte állandó szereplőjévé vált.
Kiábrándulás és szociális ézékenység
A fordulópontot életében két indiai útja hozta el: 1903-ban és 1907-ben is „hazalátogatott”. Látta az indiai nép szenvedéseit a gyarmati uralom alatt, és megismerkedett Lala Lajpat Rai forradalmi eszméivel. Amikor a politikust letartóztatták, így emlékezett meg az esetről naplójában:
„Ó, ti gonosz angolok, mennyire vágyom bukásotokat! Mennyire utálom mindannyiótokat!”
Londonból azonban nehéz volt az indiai nép ügyeiért küzdeni, így figyelme egy másik fontos probléma, a női választójog kérdése felé fordult. Belépett az Emmeline Pankhurst aktivista által vezetett WSPU-ba (Women's Social and Political Union – Nők Társadalmi és Politikai Egyesülete), és ott volt a híres Fekete Pénteken is 1910 novemberében, amikor több mint 300 nőjogi aktivista a Parlamenthez akart vonulni.
„Ha nincs szavazat, nincs népszámlálás”
Az akkori belügyminiszter, Winston Churchill azt az utasítást adta a rendőröknek, hogy ne engedjék a tüntetőket eljutni a parlamenthez, ám ne is tartóztassák le őket – a hatóság emberei ezt úgy értelmezték, hogy bármilyen eszközt bevethetnek. A dolognak brutális rendőri fellépés lett a vége, sok tüntetőt megvertek és szexuálisan bántalmaztak, összesen 116 szüfrazsettet le is tartóztattak – köztük a hercegnőt. Ismertsége miatt Sophiát ugyan nem bántották, de a nő szemtanúja volt a brutalitásnak. Egyik aktivistatársa elleni erőszakos intézkedés miatt panaszt is benyújtott egy rendőr ellen. „A rendőr szükségtelenül és brutálisan durván viselkedett, és Sophia hercegnő reméli, hogy megfelelő büntetést kap” – írta beadványában. Vita alakult ki a rendőrség fellépésről, amelynek – mint utóbb kiderült – Churchill vetett véget. A belügyminiszter rövid utasítása így szólt:
„Ne küldjenek neki több választ”.
Sophia a háza előtt rendszeresen terjesztette a Suffragette nevű nőjogi kiadványt, és tagja volt a Női Szabadság Ligának (Women’s Freedom League) is. A szervezet 1911-ben a népszámlálás bojkottjára szólított föl. A hercegnő a következő felirattal küldte vissza az adatgyűjtő lapot:
„Ha nincs szavazat, nincs népszámlálás. Mivel a nők nem számítanak, megtagadjuk, hogy megszámláljanak minket”.
Amikor kitört az első világháború, nővérnek állt, és elsősorban olyan kórházakban dolgozott, ahol a britek mellett harcoló indiai katonákat ápoltak. A nőjogok kérdését még azután is szívén viselte, hogy 1918-ban előbb korlátozottan, majd 1928-ban a férfiakkal azonos feltételekkel szavazati jogot kaptak a nők. A második világháborúban menekülteket szállásolt el otthonában. Még épp megérte India és Pakisztán függetlenedését 1947-ben, ám szinte pontosan egy évre rá, augusztus 22-én álmában elhunyt. Életét és karakterét jól példázza, hogy amikor információt kértek tőle a női Ki kicsoda enciklopédiához, az érdeklődési köréhez csak ezt írta: „a nők helyzetének javítása”.
Az iráni uralkodócsalád nőtagjai is a női egyenjogúság ügyén dolgoztak – végül száműzetésben haltak meg.
