Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A mexikói születésű Frida Kahlo azon kevés festők közé tartozik, akiknek egyedi stílusát a képzőművészetekben kevésbé jártas szem is gyakran felismeri; és aki saját festői látásmódjával egy olyan vizuális világot teremtett, ami évtizedekkel túlélte őt – népszerűsége pedig a mai napig töretlennek tűnik. Az ikonikus vizualitás mellett azonban a latin-amerikai művésznő karakterével a szenvedés is – már életében – összefonódott, tragikus sorsa gyakran festményeiben öltött formát.
Ennek egyik tanulságos példája Frida 1940-ben készült Tövisnyakláncos önarckép kolibrivel című festménye, melyen a művésznő nyugodt arccal néz a szemlélőre, miközben nyakát véresre sebzi egy tövisnyaklánc, és válla környékén különleges állatok sorakoznak. A festmény különös részletei korántsem véletlenül kerültek a vászonra: az alkotás Kahlo életének egyik legfájdalmasabb időszakában született, és az általa alkalmazott, meglehetősen direkt szimbolika egyik remek példája e festmény.
Testi és lelki fájdalmak árnyékában
Frida Kahlo életének már korai szakaszában is gyakran betegeskedett, szervezete kifejezetten gyenge volt már gyermekkorában is. Jelentős testi megpróbáltatás érte azonban tizennyolc évesen, amikor egy buszon utazva
a jármű egy villamossal karambolozott.
Az ekkor szerzett kismedence- és gerincsérülései örökre meghatározták életét és művészetét: számos műtéten esett át, fűzőt kellett viselnie, és alsó végtagjai is maradandó sérülést szenvedtek.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A legsúlyosabb azonban a művésznő számára a kismedencéjének sérülése volt, aminek következtében soha nem lehetett gyermeke. Bár többször teherbe esett, egyetlen várandósságát sem tudta kihordani. Orvosai úgy vélték, hogy sérülései miatt a terhesség komoly kockázatot jelent számára, Frida azonban annyira vágyott gyermekre, hogy ennek ellenére többször is megpróbált anyává válni.
Magzata elvesztésének fájdalmát dolgozta fel az 1932-es A repülő ágy című festményében.
A Tövisnyakláncos önarckép megálmodása előtt a fizikai fájdalmak mellett a művésznő lelki válságokon is átment, ugyanis ekkoriban zárta le viharos házasságának felbontását: a szintén festő Diego Riverától vált el, akivel kapcsolatukat hosszú éveken át megcsalások és heves konfliktusok terhelték.
Bár a pár nem sokkal később ismét házasságot kötött, a későbbi közös életük során is rendszeresen külön éltek egymástól, és
önálló műtermeket is fenntartottak éveken át tartó „se veled, se nélküled” kapcsolatuk során.
Válásukkal egy időben ért véget továbbá Frida Kahlo viszonya Nickolas Muray amerikai fotográfussal is, akivel évekig tartó kapcsolatot ápolt.
A Tövisnyakláncos önarckép festmény így nem csupán egy önarckép, hanem egy személyes vallomás a veszteségről, a fájdalomról és az újrakezdésről. Kahlo arca szinte mozdulatlan, tekintete mégis egyszerre árulkodik szenvedésről és a rendíthetetlen kitartásról, ami a művésznő egész életét jellemezte.
A fájdalom rejtett szimbólumai
A képen a Frida nyakában függő, élettelennek tűnő kolibri a mexikói hagyományban a szerelemhez és a szabadsághoz kapcsolódó szimbólum volt. Egyes népi hiedelmek szerint talizmánként viselve képes visszahozni az elveszett szerelmet, ezért sok művészettörténész úgy véli, Kahlo ezzel utalt széthullott kapcsolataira. Bár ezek az elválás előtti időszakban fájdalmat okoztak neki, sosem tudta feledni a kapcsolatok elejét, amikor heves érzelmeket táplált a férfiak iránt.
A vállán ülő pókmajom egy különösen személyes motívum: az állatot egykor maga Diego Rivera ajándékozta neki.
A festményen azonban a majom éppen a tövisnyaklánccal játszik, ezzel felsértve Kahlo bőrét és vért fakasztva Frida testén. A jelenet sokak szerint a művésznő érzelmi szenvedését jeleníti meg, melyet frissen elhagyott férje okozott számára.
A kép bal oldalán pedig egy fekete macska figyel. Bár első pillantásra baljós alaknak tűnhet, számos művészettörténeti értelmezés szerint ez a festmény legpozitívabb karaktere. A babona szerint sokszor balszerencsét hozó fekete macska Frida mellett egyfajta védelmező szellemként jelenik meg, amely készen áll arra, hogy megóvja gazdáját a veszélyektől.
Állatok és szürrealizmus
Frida Kahlo egész életében különösen szoros kapcsolatot ápolt az állatokkal. A gyerekkorától kezdődően folyamatosan visszatérő, ágyban töltött hosszú hetek és a krónikus fájdalmak közepette állatai gyakran társaságot és vigaszt jelentettek számára. Visszaemlékezése szerint már mexikóvárosi szülőházában, az 1958 óta múzeumként működő Kék házban (la Casa Azul) is számos állat vette őt körül.
Otthonában majmokat, papagájokat, egzotikus madarakat, mexikói meztelen kutyákat és még egy őzgidát is tartott.
Az állatok számára pedig Rivera épített egy piramisszerű építményt Frida otthonában. A művésznő egyedi látásmódját és az állatok ábrázolását művészetében többen illették a szürrealista jelzővel. Többek között maga André Breton is, a szürrealizmus megalapítója, aki közeli barátságot ápolt Fridával, még Mexikóban is járt nála nem sokkal Frida és Rivera válása előtt.
Végtelen kitartás
1946-ban Frida egy gerincműtéten esett át New Yorkban, amihez nagy reményeket fűzött. Az operáció azonban
nem hozta meg a várt eredményeket,
így Frida a műtét után nemcsak fizikai fájdalommal, de komoly depresszióval is szembe kellett néznie.
Ez inspirálhatta két híres alkotását is: A sebzett szarvas képen (1946) egyértelműen magát azonosítja az állattal, ami bár életerős is lehetne, de a nyilak leterítették fiatal testét; illetve a Törött oszlop című festményen (1944), melynek középpontjába egyértelműen a saját gerincoszlopát – és annak diszfunkcionalitását – helyezi a művésznő.
Frida Kahlo életében a sajátos vizuális nyelv és a tragikus sors mellett ott van azonban egy harmadik tényező is, ami feloldja ezt a nyomasztó életpályát: a remény és a kitartás, ami a számtalan kilátástalan helyzetben tovább tudta lendíteni a művésznőt. A Tövisnyakláncos önarckép festményen talán ezt kívánja megjeleníteni a fekete macska karaktere. Ez pedig festményein is egyértelműen látszik: a fájdalom mellett mindig ott van bennük az élni akarás és a makacs ellenállás. Amikor évekkel később – már az ötvenes években – Frida Kahlo egyik lábát amputálni kellett üszkösödés miatt, naplójába mindössze ennyit írt: „Lábak, mire lennétek jók nekem, ha szárnyaim vannak a repüléshez?”
Kapcsolódó: Frida Kahlo különleges kapcsolatot kezdett egy egykori orosz forradalmárral, az eset még Sztálin figyelmét is felkeltette.
