Offline

Offline cikkek

„A Nobel-díj után tényleg megváltozik a szerző élete” – interjú Nyáry Krisztiánnal

A magyar irodalom történetében számtalan esélyes volt már a Nobel-díjra, többek között például Illyés Gyula vagy Weöres Sándor, mégis egészen 2002-ig kellett várni az első magyar irodalmi Nobel-díjasra, Kertész Imrére. 23 évvel Kertész Nobel-díja után ismét magyar díjazottal büszkélkedhetünk: ezúttal Krasznahorkai László kapta az elismerést, az indoklás szerint „lenyűgöző és látnoki életművéért, amely az apokaliptikus terror közepette mutatja meg a művészet erejét”. Nyáry Krisztiánt kérdeztük az irodalmi Nobel-díj odaítélésének körülményeiről és az elismerés jelentőségéről.

A költőnek két temetése volt: így helyezték örök nyugalomra

Thomas Hardy temetése legalább annyira rendhagyó volt, mint művészi pályája. A világhírű angol író és költő halála után vita robbant ki arról, hol helyezzék örök nyugalomra: a szülőföldjén vagy a nemzet nagyjai között. A megoldás végül különös kompromisszum lett – Hardy testét és szívét két külön helyen temették el.

A pióca őse vérszomjas vadász volt, egyben is lenyelte az áldozatát

Egy új paleontológiai felfedezés alapjaiban írja át mindazt, amit eddig a piócákról gondoltunk. A több mint 500 millió évvel ezelőtt élt piócaősök nem szelíd vérszívók voltak, hanem igazi ragadozók, amelyek képesek voltak egészben lenyelni a zsákmányukat. A fosszíliák tanúsága szerint ezek az ősállatok hatalmas, karmokkal bélelt szájukat nem vérszívásra, hanem teljes prédák bekebelezésére használták.

Furfangos irodalmi kvíz profiknak: meglesz a tíz pont?

Az irodalom gyakran a játékosságról is szól: nyelvi fordulatok és kacifántos történetvezetés – ezek mind a szerző leleményességét, profizmusát mutatják. Mi most egy olyan játékot készítettünk, amelyben magyar irodalmi művek címét kevertük össze, csűrtük és csavartuk ezeket, hogy ne legyen olyan könnyű a dolgod. Készen állsz a kihívásra?

Ezzel mosott fogat I. Erzsébet: használata a gazdagok kiváltsága volt

A 16. századi Anglia leggazdagabbjai között egy ma hétköznapinak tűnő luxuscikk hódított: a cukor. Nemcsak édességként fogyasztották, hanem a korabeli „fogpaszták” édes, szemcsés keverékének is ez volt az alapja. Első használat után talán csillogóbbá tette a fogakat, hosszú távon azonban épp az ellenkező hatást váltotta ki.