Egy új paleontológiai felfedezés alapjaiban írja át mindazt, amit eddig a piócákról gondoltunk. A több mint 500 millió évvel ezelőtt élt piócaősök nem szelíd vérszívók voltak, hanem igazi ragadozók, amelyek képesek voltak egészben lenyelni a zsákmányukat. A fosszíliák tanúsága szerint ezek az ősállatok hatalmas, karmokkal bélelt szájukat nem vérszívásra, hanem teljes prédák bekebelezésére használták.
A tudósok egy rendkívül jól megőrzött fosszíliát vizsgáltak, amelyet Kanadában találtak meg. A lelet egy Chengjiangaspis nevű, piócaszerű lény maradványait őrizte meg, benne egy kisebb állat maradványaival – bizonyítékul arra, hogy a pióca őse ragadozó életmódot folytatott. A kutatók szerint ez a felfedezés azt mutatja, hogy a piócák evolúciója nem a vérszívással, hanem az egész préda lenyelésével kezdődött.
Ilyenek voltak az ősi piócák
A modern piócák szelídebbnek tűnnek, de evolúciós múltjuk sötétebb, mint gondolnánk.
Az ősi fajok szája valóságos csapdaként működött, amellyel apró rákokat, férgeket vagy más puhatestű lényeket ragadtak meg.
Ezzel szemben a mai piócák már specializált vérszívók, amik csak apró sebet ejtenek, és véralvadásgátló anyagokat juttatnak az áldozat testébe.
Vérszomjas ragadozók
A felfedezés arra is rámutat, hogy a kora-kambriumi tengerekben a ragadozás jóval elterjedtebb volt, mint korábban hitték. Az ősi piócák nemcsak a ragadozói lánc új szintjét képviselték, hanem azt is bizonyítják, hogy
a természet már a legkorábbi időszakokban kísérletezett a táplálkozási stratégiák sokféleségével.
A kutatók szerint ez a lelet nemcsak a piócák eredetéről árul el többet, hanem arról is, hogyan alakult ki a mai tengeri ökoszisztémák alapja: az a folyamatos verseny az életben maradásért, amely már több százmillió éve formálja a Föld élővilágát.
Ha kíváncsi vagy a leghátborzongatóbb középkori utazási tippekre, figyelmedbe ajánljuk ezt a cikkünket is.
