pióca - Dívány

Egy új paleontológiai felfedezés alapjaiban írja át mindazt, amit eddig a piócákról gondoltunk. A több mint 500 millió évvel ezelőtt élt piócaősök nem szelíd vérszívók voltak, hanem igazi ragadozók, amelyek képesek voltak egészben lenyelni a zsákmányukat. A fosszíliák tanúsága szerint ezek az ősállatok hatalmas, karmokkal bélelt szájukat nem vérszívásra, hanem teljes prédák bekebelezésére használták.

Sokan azt gondolják, hogy a hirudoterápia már a múlté, pedig még ma is végeznek terápiát orvosi piócákkal – mi több, Magyarországon is. De hogy mit tudnak ezek az állatok, amiért képesek vagyunk hanyatt dőlve engedni, hogy a vérünket szívják? Megkérdeztük a szakértőt.

A piócákat már az orvostudomány hajnalán fontos eszköznek tekintették. Hippokratész legalábbis úgy vélte, hogy bizonyos betegségek gyógyításának egy módja, ha a test nyirok-, vagyis egész pontosan vérháztartásának egyensúlyát a piócák általi csapolással érik el. Furcsa ötletnek hangzik, de az talán még meglepőbb, hogy a piócák azóta sem mentek ki a divatból.

A középkori Európában a házasulandó fiatal nők legfontosabb értékének a szüzességük számított, a közkeletű nézet szerint ugyanis csak az ara érintetlensége garantálhatta, hogy a születendő gyerekek a férj vér szerinti, törvényes utódai legyenek. A menyasszonyokat ezért gyakran szüzességi teszteknek vetették alá, sokan pedig drasztikus lépéseket tettek, különböző trükköket alkalmaztak, hogy meghamisítsák a vizsgálat eredményét, és elhitessék leendő férjükkel, még nem érintette őket férfi.

Vasárnaponként beizzítjuk képzeletbeli időgépünket és visszaruccanunk a középkorba, hogy többet megtudjunk arról, milyen volt az élet valójában annak idején Európában. Ma a középkorban végzett különleges foglalkozásokról emlékezünk meg.