Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha valaki száz évvel ezelőtt a mulatók és revük csillogó, fülledt világába szeretett volna bepillantani, legtöbbször a Nagymező utca vagy a Margitsziget felé indult a budapesti éjszakában.
1931-ben tizenhét mulatót számoltak össze Budapesten. A Moulin Rouge-on és a margitszigeti Parisien Grillen kívül a szórakozni vágyók többek között választhatták a Teréz körúton a Kék Egeret, az Erzsébet körúton a Papagájt, a Rákóczi úton pedig a Tabarint. Utóbbiba 1920-ban Babits Mihály, Szabó Lőrinc és Komjáthy Aladár is ellátogatott.
Szabó Lőrinc ezt jegyezte fel a görbe estéről: „Borzasztó árak! Iszonyúan csinos nők, az istenit! Szemérmetlen táncok, minél kevesebb fátyol! Diszkrét pincérek, vörös, lila, kék, zöld és fehér megvilágítás. Lassankénti növekvő mámor; igen jó zene.
És a nők, a nők! Nem izgatott egyik se fel, de szépnek kellett mondanom egyiket-másikat, és szerettem volna véle menni. De nincs pénz.”
A dzsentrifiúkat, sportolókat, katonatiszteket, filmszínészeket és gazdag örökösöket luxusbárok, lokálok, orfeumok, mulatók, tánctermek és kávéházak várták a Nagymező utcától a Svábhegyig egész Budapesten.
A kávéháztól a mulatóig
A „boldog békeidők” kávéházi kultúrája igencsak átalakult az első világháború után. Míg korábban tisztességes úrinő be sem tehette a lábát egy ilyen intézménybe, az 1920-as évektől kezdve a cigányzenés kávéházak szinte a konszolidált szórakozás helyszínévé váltak a csillogó revük és pikáns műsort kínáló mulatók mellett.
„A Parisien Grill valóban látványossága ma Budapestnek, a legelőkelőbb és legfinomabb helyiség. A Revü Színház épületében van, s az utcáról nyílik a bejárata. Olyan az egész, mint egy főúri palota szalonja.
A bíbor és az arany ragyogásában tündöklik, mindenütt drága perzsa szőnyegek, ragyogó csillárok, selyem és bársony drapériák.
Tekintélyes nyitott színpada van, amelyen valóban a legelsőbbrendű műsort látni” – dicsérte a Színházi Élet 1920-ban Budapest legújabb mulatóját. Működtetője és ötletgazdája ugyanaz a Deák Elemér volt, aki a Teréz körúti Sorrento kávéházból „elsőrendű comforttal berendezett” találkozóhelyet létesített, ahová Szép Ernő szerint „szerelmi bánatot feledni járnak a pesti egyének, akiknek nincs pénzük elutazni a távoli szép helyre, amely a kávéház nevét viseli.”
A Margitsziget ékszerdoboza: a Parisien Grill
A Parisien Grill azonban nem elsősorban Teréz körúti helyiség miatt lett népszerű a pesti, szórakozni vágyó közönség körében. Az 1920-as évek végétől ugyanis megnyitott a margitszigeti kerthelyiség is, egy „remek nyári, szellős ékszerdoboz”, ahol „Kelet pompája és Párizs művészete találkozott”. A csillagfényes budapesti éjszaka, a csobogó szökőkút, a Duna közelsége és a gondozott pázsit remek díszletül szolgált, de volt függőkert és vízesés is.
A legmodernebb technikai megoldásokkal felszerelt mulatóban az úri közönségnek még a nyári záporoktól sem kellett tartania, hiszen elhúzható üvegajtó és egy gombnyomással leengedhető tető óvta őket. A színpad szintén gombnyomásra emelkedett, a „görlök” mozgólépcsőn közlekedtek, s természetesen zene is volt: afroamerikai zenészek szolgáltatták a legmodernebb dzsesszt. A közönség, amikor nem a flitteres ruhában fellépő táncoslányok műsorát bámulta, tetszése jeléül szerpentint, konfettit és hólabdákat dobált, legalábbis addig, amíg 1933-ban a rendőrfőkapitány tűzveszélyességre hivatkozva be nem tiltotta.
A miniszterelnök kedvence: az Arizona mulató
Nem volt ez másképp a Nagymező utcai Arizona mulatóban sem. Rozsnyai Kálmán és felesége, Miss Arizona minden igényt kielégítő mulatójába egész Európából jártak szórakozni. „Minden forgott, mozgott, emelkedett. A páholyok liftek voltak, elektromos legyezőkkel, asztali telefonnal, amivel a másik asztalt fel lehetett hívni. A táncparkett forgott, a közepe felemelkedett, vagy leszállt, a mennyezet bonyolult emelők és csigák rendszerét takarta…Hát azt látni kellett.
És micsoda közönség, barátom! Angolok, franciák, németek, olaszok. És a nők – erről jobb nem is beszélni. Az ember nem tud utána elaludni”
– festette le az Arizona világát Örkény István. Az illusztris vendégek között volt például a New York-i polgármester, VII. Eduárd angol trónörökös, a miniszterelnök Bethlen István és a kormányzó fia, Horthy István is.
Moulin Rouge: görlök és mondén táncospárok
A Moulin Rouge szintén vonzotta a mulatni vágyó budapestieket és külföldieket. Leginkább revüoperetteket adtak elő, amelyek „laza szövésű cselekményét humoros, néhol erotikus jelenetek, sztepptáncok, betétszerű dalok, tömegjelenetek, színpadtechnikai látványosságok tarkították” – olvashatjuk Dr. Dobos Dóra tanulmányában. Az 1930-as években számos külföldi vendégművész lépett fel a budapesti mulatókban. Egy 1929-es műsorban például a következő nevek szerepeltek: „Sister Loney; Oxford görlök uj táncokkal. (…) My Rogerti: tánc fantasia. Olly Korini: klasszikus táncok. Ossy & Liesel: mondain táncpár. Argentino: világhirü spanyol táncos.”
Bár a korábbi viselkedési normák az első világháború után valamelyest fellazultak, az 1920-as években férjezetlen lányok nem igazán tehették be lábukat a mulatókba: az íratlan szabályok szerint magára valamit is adó úrinő csak házasságkötése után, férje társaságában léphetett be egy ilyen félvilági helyre. Az 1930-as évek közepére azonban ebben is változás következett be: a pesti mulatók nem kértek belépődíjat, csak a fogyasztás költségeit kellett a vendégnek állnia, s ez a vidékről budapestre látogató kíváncsi családokat is odavonzotta. „Látnak elsőrangú műsort, a Moulinban gazdagon kiállított revüt, a Grillben világhírű artistaprodukciókat –
megisznak két üveg pezsgőt, belépődíj nincs és az egész mulatság annyiba került, mint egy gazdag vacsora valamelyik jobb vendéglőben”
– ismertette a gyakorlatot a Pesti Hírlap.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Egy korszak vége
A sikamlós produkcióknak és hajnalig tartó pezsgőzéseknek azonban vége szakadt: a második világháború idején nem volt már szükség a szmokingokra és flitteres ruhákra, a Nagykörúton suhanó automobilok duruzsolását pedig felváltotta a szirénák fültépő hangja, a mulatók tulajdonosait pedig elhurcolta a Gestapo. Az új világrend nem akarta visszaállítani Budapest világhírű éjszakai életét, s az legfeljebb csak zenés darabok nosztalgikus dalbetétjeiben tűnhetett fel:
Pannónia-szálló és Vadászkürt,
ó, a disztingvált különterem!
Pertis hegedűje, jaj, hová tűnt?
És a Grill, a kis Parisien?
Jánoshegy, reggeli utána,
és a sikk, amellyel vétkezünk.
Isten veled, szívünk minden álma,
Isten veled, édes életünk!
Kapcsolódó: Miss Arizona is a második világháború áldozata lett
