Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kapcsolatukat a nyilvánosság nem sejthette, de a szakmában mindenki tudta, hogy Gobbi Hilda és Temessy Hédi egy párt alkotnak.
Temessy Hédi az 1950-es évektől kezdve minden premierje után száz szál vörös rózsát kapott. Nem valamelyik férfi hódolójától, esetleg a férjétől: a virágcsokrot Gobbi Hilda küldte számára, aki – bár a korszakban nem volt ajánlatos kiteregetni, ha valaki a saját neméhez vonzódott – együtt is élt a gyönyörű, szőke színésznővel. Abban a villában, ahonnan korábban Nagy Imre lányát kitelepítették.
Gobbi Hilda soha nem titkolta, hogy a nőkhöz vonzódik. Beszélgetésekben rendszerint „pasi”-ként hivatkozott magára („Olyan pasi vagyok én…” – kezdte általában a mondatait); s a kolléganőket, még ha azok fiatalabbak is voltak nála, gavallérosan előreengedte az ajtóban. „Azt mondta egyszer az öltözőben, amikor megérkezett prömierre 100 szál vörös rózsa egy hatalmas kosárban, hogy nincs az a gyöngédség, az a gentlemenség, az a klasszság egy férfitől, amit a Hilda nyújtani tud. És imádták egymást!” – emlékezett vissza Temessy Hédi megjegyzésére pályatársa, Géczi Dorottya. A kapcsolat, noha nem kapott nyilvánosságot, eleinte minden bizonnyal meglepte a beavatottakat is, hiszen Temessy Hédi férjnél volt, s egy kisfia is született a házasságban.
„ Az ő szomorúságuk, másságuk lett az én örökségem”
A színésznő, a vele készült interjúk tanúsága szerint, sokáig idegennek, kívülállónak érezte magát a színházi közegben. Édesanyja és édesapja német anyanyelvűek voltak, s Budapesten, az Üllői úton, egy mozi előtt találkoztak. Mindketten a szegénység, a nyomor elől menekültek a fővárosba, de itt sem fordult sokkal jobbra az életük:
„Rokonok nélkül, gyatra nyelvtudással, örökös szegénységben, idegenként éltek Pesten”
– mesélte a színésznő 1984-ben. „Az ő szomorúságuk, másságuk lett az én örökségem… Ezt érezték meg rajtam később azok, akik kivetettek maguk közül, akik »úrilánynak«, gőgösnek, tábornoklánynak mondtak” – tette hozzá.
Pedig, ahogy az eddig elmondottakból kitetszik, Temessy Héditől (aki vezetéknevét apja származási faluja, Temeskeresztes után választotta) messze állt a fennhéjázó gőg. Csak az iskola előtt tanult meg rendesen magyarul – onnantól kezdve szívesen szavalt, de soha nem gondolt arra, hogy színésznő legyen. Eredetileg tanítónőnek készült, s a családja is elvárta volna tőle, hogy kenyérkereső szakmát válasszon. A tanárok azonban felhívták a szülők figyelmét Hédi tehetségére, aki ezután a húgát küldte el a Színművészeti Főiskolára, hogy megtudakolja a felvételi részleteit.
Az előkelő idegen
Felvették, de ott sem igazán találta a helyét társai közt. „A vizsgáim ugyan sikeresek voltak, de már valahogy a megjelenésemmel is kiríttam az osztálytársaim közül.
Egy szál blúzban is elegánsnak mondtak. Én lettem az előkelő idegen”
– emlékezett vissza ezekre az évekre. Jób Dániel hívására szerződött, még színészhallgatóként a Vígszínházhoz, s a kritikusok röviddel ezután már az új Varsányi Irént látták benne. De a tény, hogy nem voltak megfelelő pártbéli kapcsolatai, a pályáján is nyomot hagyott: megesett, hogy azért nem kapott meg egy szerepet, mert nem számított elég jó kádernek.
A szépasszony skatulyája
A visszafogott, arisztokratikus megjelenésű Temessy Hédit – Gobbi Hildával ellentétben – az ötvenes években nem halmozták el színházi szerepajánlatokkal.
„Az ötvenes években a színházi vezetők, s a kritikusok oly sokat hangoztatták, hogy »korszerűtlen alkat« vagyok, hogy kezdtem magam is elhinni”
– említette egy interjúban, 1977-ben. Zilált szépasszonyokat, úrinőket, »Horthynékat« alakított, s a szakma potentátjai máskor sem voltak hozzá kegyesek. „Valahogy mindig minden a fejem fölött történt. Ide tettek, oda raktak. »Átszerveztek«, anélkül hogy velem beszéltek volna… Akadt olyan eset is, hogy a színpadról kilépve kezembe nyomtak egy cédulát: »Értesítjük, hogy ettől és ettől kezdve áthelyezzük X. színházba.«
Temessy Hédi, a filmszínésznő
A színésznő akkor lett igazán sikeres, amikor kinyílt előtte a mozi világa. Először 1951-ben szerepelt filmen: a Mikszáth-regényből készült Különös házasságban alakította Dőry Máriát.
Ezt követően, egészen 2001-ben bekövetkezett haláláig számtalan játékfilmben, tévéfilmben és filmadaptációban játszott; szinte nem is készült olyan jelentős magyar film, amelyben ne szerepelt volna.
Így például a Rokonok, az Egri csillagok és a Légy jó mindhalálig filmváltozatában; Sándor Pál szatíráiban, a Régi idők focijában és a Ripacsokban; Szabó István filmjeiben (Édes Emma, drága Böbe; Tűzoltó utca 25., Mephisto). Kiemelkedő alakítást nyújtott a Jób lázadásában és a Dögkeselyűben, de feltűnt az Abigélben, a Linda című sorozat egyes epizódjaiban, sőt, a 90-es években a Família Kft.-ben is.
Temessy Hédi nem is kívánkozott vissza a színházba. Hatvanadik születésnapján így nyilatkozott: „Semmiképpen sem akarok többé színpadra lépni.
A színháznak nem kellettem. A színpadi játéknak még a gondolatától is elönt a lámpaláz.
Ez olyasféle érzés, mintha egy gyönyörű tulipánrétet látnék, de amikor közeledem feléje, és meg akarom érinteni a világot, megráz, fájdalmat okoz. Akárcsak a színház. Keserűséget és gátlásokat kelt bennem.” 1985-ben már Gobbi Hildával sem élt együtt: Gobbi beleszeretett Galgóczi Erzsébetbe, Temessy Hédi pedig a filmszerepeknek, a fiának és unokáinak szentelte az életét. 2001-ben, 76 évesen hunyt el. (Borítókép: Fortepan / Hunyady József)
Ha egy másik színésznőről is szívesen olvasnál, ezt a cikket ajánljuk.
