Árpád-házi Erzsébet magyar királyi hercegnő kevéssé ismert tagja királyi családunknak. III. András lánya Svájcba került, ma a katolikus egyház boldogként tiszteli.
1292-ben, Budán látta meg a napvilágot III. András királyunk leánygyermeke, aki a keresztségben az Erzsébet nevet kapta. Ő volt a király és felesége, Fenenna kujáviai hercegnő egyetlen leánya, és egyben az Árpád-ház utolsó királyi leszármazottja női ágon. A királylány Bécsben nevelkedett, az volt a terv, hogy II. Vencel cseh király fiának felesége lesz. A házasság azonban sohasem jött létre.
1301-ben, édesapja halálával kihalt az Árpád-ház, de eddigre már édesanyja sem élt. A korán árvaságra jutott királylányt mostohaanyja, Ágnes menekítette Bécsbe, ahová a magyar királyi kincseskamra értékeivel megpakolva érkezett, karjaiban az Árpád-ház királyainak utolsó élő leszármazottjával, ami kifejezetten előnyös politikai alkukra adott volna lehetőséget a bécsi udvarnak, ha az ottani helyzet egyszerűbben alakul, mint az történt.
Politikai játszmák részesévé vált a magyar királylány
Ágnes az uralkodó, Habsburg Albert lánya volt, nem csupán magyar királyné, nem véletlen tehát, hogy férje halála után éppen oda menekült. Arra azonban nem számított, hogy Albertet hamarosan meggyilkolják. Ennek hírére tovább menekült a gyermek Erzsébettel.
Königsfeldenben egy klarissza apácakolostort építtetett, ahová egy időre a kislányt is magával vitte, ő maga pedig élete végéig ott is maradt, de nemcsak apácaként, hanem a magyar királylány házassági terveit dédelgetve. A legendák szerint Erzsébet, bár kényszerítették a visszafogott, kolostori életre, végül maga döntött úgy, hogy apáca lesz belőle,
ezzel akarta elkerülni, hogy férjhez kényszerítsék
Ágnes egyik rokonához, Habsburg Henrikhez. Döntésének komoly következményei lettek, soha többé nem lépett magyar földre, nem találkozott rokonaival. A svájci Töss-völgy domonkos kolostora lett végül otthona.
A királylányt az egyház boldogként tiszteli, bár sosem avatták azzá
Ahhoz képest, miként is tervezték meg jó előre egész életét, sorsa egészen más fordulatot vett. Tössben élte le egész életét. 28 évet töltött a kolostorban, mely idő alatt szinte állandóan beteg volt,
utolsó négy évében pedig fokozatosan megbénult.
1338. május 6-án halt meg. Tössben temették el, ám sírját a kolostorral együtt a reformáció lelkes hívei a 16. században teljesen feldúlták. Sírkövét sokáig a zürichi Landesmuseumban őrizték, a napokban azonban Magyarországra, Székesfehérvárra szállították. Fennmaradt legendái alapján a római katolikus egyház boldogként tiszteli, habár hivatalosan eddig nem avatták boldoggá.
Ha érdekel, melyik szent miről nevezetes, ezt a cikkünket is olvasd el!
