Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ma természetgyógyászoknak, fitoterapeutáknak hívjuk azokat a szakembereket, akik gyógynövények segítségével kezelik a hozzájuk forduló pácienseket, és természetesen szaktudásuk nem összekeverendő egy orvoséval, tevékenységük Magyarországon is szabályokhoz kötött. Ám a középkorban ennél jóval ingoványosabb volt ez a terület, és azokat, akik bájitalokat vagy gyógynövényfőzeteket kevertek, boszorkánynak bélyegezték, és máglyára küldték, pedig talán csak gyógyítani szerettek volna.
Az alapanyagok közül, amelyeket régen a népi gyógyítók, boszorkányok alkalmaztak, sokat ma is használunk: akár csak egyszerűen az otthonunkban, akár szakember felügyelete alatt, és milyen szerencsénk van, mert ma ezért már nem jár végzetes büntetés.
A gyógyítók rendkívüli tudással rendelkeztek
A népi gyógyítókat a 14. század előtt többségében elfogadták az emberek, főleg amiatt, mert nem volt más, akihez fordulni lehetett volna, ha valaki megbetegedett, így az ő tudásukra kellett hagyatkozni. A feladatot elsősorban nők látták el, tapasztalataikat pedig generációról generációra örökítették: melyik gyógynövény mire jó, hol és mikor lehet begyűjteni, miként kell elkészíteni főzetben, kenőcsben.
E gyógyítók démonizálása akkor kezdődött meg, amikor az egyház hatalma egyre növekedett, illetve amikor az egyetemi oktatás elterjedt, ugyanis ettől fogva a végzett orvosokat részesítették előnyben a betegek, és mindenki mást jobb esetben csak kuruzslónak, rossz esetben boszorkánynak kiáltották ki, és ezzel ezek az emberek nemcsak a megélhetésüket veszítették el, de gyakran menekülniük is kellett, hogy mentsék az életüket.
E gyógynövények használata miatt sokakat üldöztek
Emiatt azonban értékes tudás és tapasztalat merült feledésbe, szakemberek pedig a mai napig kutatják a fennmaradt forrásokat. Ezekben számunkra talán bizarr hozzávalókra is bukkantak, ilyen például a gőteszem, a békalábujj, a denevérgyapjú vagy a kutyanyelv, ám ezek valójában növények elnevezései voltak, nem állati testrészekre utaltak.
A gőteszem feltehetően a fehér mustár (Sinapis alba) magjára utal, amely a káposztafélék családjába tartozó növény, és a hazánkban is kedvelt mustár alapanyaga. Modern kutatások szerint ennek a fűszernövénynek köhögéscsillapító, gyulladáscsökkentő hatása van, illetve daganatok kezelésére is használják.
A denevérgyapjú a magyal leveleire utal, amelynek hatóanyagairól kimutatták, hogy csökkenthetik a koleszterinszintet.
A növény ugyanakkor mérgező vegyületeket is tartalmaz, ezért csak szakember felügyelete mellett alkalmazható.
A kutyanyelvként említett növény valójában a közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale), amelyet például malária, hepatitis és tuberkulózis kezelésére használtak, ám pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek súlyosan károsítják a májat, ezért ma már Magyarországon is az OGYÉI tiltólistáján szerepel.
Ha arról is szívesen olvasnál, hogy melyik az a gyomnövény, amelyiknek májtisztító hatása van, ezt a cikkünket ajánljuk.
