Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha azt gondoljuk, hogy a boszorkányüldözés csupán sötét, középkori gyakorlat – amelynek ugyan akkoriban ezrek estek áldozatul, ám azóta hasonló soha nem történt – akkor tévedünk. A hírhedt salemi boszorkányperek mindössze egy borzalmas mérföldkő volt az elmúlt évszázadokban, amikor a tudatlanság felülírta a józan észt, ugyanis a 20. században Európában, de még 2021-ben az afrikai Kongóban is végeztek ki embereket azért, mert boszorkánynak találtattak.
Ez különösen a tekintetben lehet riasztó, hogy míg a világ egyik felén a mesterséges intelligencia előretörésétől tartanak az emberek, és a csalás abban nyilvánul meg, hogy ellopják valakinek az online identitását, a másik felén attól rettegnek, hogy valaki rontást hoz rájuk démonok megidézésével.
Ilyen volt a boszorkányüldözés a múlt században
A 15. század közepétől három évszázadon át a becslések szerint 40-60 ezer embert ítéltek halálra boszorkányság miatt, pontosabban azért, mert úgy hitték, szerelmi bájitalokat készítenek, ártó szellemeket idéznek meg, hogy másokat megbetegítsenek, balszerencsét hozzanak rájuk, vagy hogy elpusztítsák a termést, az állatokat és ezzel éhhalálra ítéljenek akár egy egész falut is.
Ezek a hiedelmek még a 19. századi Angliában is tartották magukat: 1808-ban Ann Izzardot megfenyegették a szomszédai, mert úgy vélték, ennek hatására a nő majd leveszi róluk az átkot.
1928-ban, a Pennsyilvaniában egy Nelson Rehmeyer nevű gyógyítót helyben hagytak a helyiek, mert állítólag rontást tett valakinek a farmjára.
1944-ben Helen Duncan skót médiumot az 1795-ös boszorkányság elleni törvény alapján állítottak bíróság elé, noha valójában szimplán csaló volt, aki gézkendőből és papírmaséból hozta létre a nemrég elhunyt családtagok „szellemét”.
Még mindig hisznek az emberek a boszorkányok létezésében
Egy 2005-ös felmérés szerint a kanadaiak és a britek 13%-a még mindig hisz a boszorkányok létezésében, az amerikaiak esetében ez a szám 21%. És igen, boszorkányperek még ma is indulnak, az ENSZ adatai szerint a számuk világszerte nő.
Ez nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy Zambiában, ahol a várandós nők 25%-a HIV-fertőzésben vagy AIDS-ben szenved, sokan úgy vélik, hogy férfiak, nők és gyermekek terjesztik ezeket boszorkányság útján.
Azokat az embereket, akiket boszorkánysággal vádolnak meg, az ún. boszorkányvadászok üldözik, és ha megtalálják őket, rettenetes sors vár rájuk.
Az talán még ennél is ijesztőbb, hogy léteznek még országok, ahol a boszorkányság jogi kategóriának számít: 2021-ben, a Kongói Demokratikus Köztársaságban 324 embert vádoltak meg boszorkánysággal az egyik tartományban, és közülük nyolcat halálra is ítéltek.
Ezek az adatok azt mutatják, hogy bármennyire is fejlődik körülöttünk a technológia,
az évszázadokon át bevésődött hitrendszereket nem lehet egyik pillanatról a másikra eltörölni,
az ártatlanokat még mindig nem lehet jogi eszközökkel megvédeni az igazságtalan ítéletektől, hiszen mindig lesz majd egy tanú, aki „látta”, „érezte”, hogy a vádlott, a boszorkány, rontást küldött rá, és nem senki nem fogja keresni a racionális magyarázatokat.
Boszorkányüldözés a középkori Magyarországon is zajlott, összesen 1000 embert érintettek boszorkányperek.
