A szánkózás ma is az egyik legkedveltebb téli gyerekprogram, de már száz évvel ezelőtt is fontos szerepet játszott a hideg hónapok mindennapjaiban.
Lapozgasd végig cikkünk galériáját, melyben 1909-től 1982-ig szemléztünk magyar szánkós fotókat.
Rengeteg szánkós fotót találtunk az elmúlt 100 évből
Magyarországon a 20. század elején a havas telek természetes játszóteret kínáltak. A Normafa, a Kékestető vagy a kisebb városi dombok igazi téli központokká váltak, ahol a gyerekek és a felnőttek együtt csúsztak. A szánkózás nemcsak szórakozás volt, hanem közösségi élmény is.
Lapozd végig galériánkat – a képek a fotóra kattintva nyílnak meg!
A korabeli telek gyakran sokkal zordabbak voltak a mainál. A nagy havazások és a tartós fagyok miatt a befagyott tavak, sőt olykor a Duna is alkalmas volt csúszkálásra, ritkábban még jégvitorlásokat is használtak.
A szánkózás és a síelés kéz a kézben fejlődött, utóbbit sokáig „lábszánkázásként” emlegették
– olvasható a Magyar Nemzeti Digitális Archívum oldalán.
A Kékestető már jóval a modern síközpontok megjelenése előtt fontos szerepet töltött be a hazai téli sportéletben. A két világháború közötti időszakban a hegy lankái egyre több szánkózót és síelőt vonzottak, miközben az üdülés és a gyógyulás helyszíneként is ismertté vált.
Az 1930-as évek elején megnyílt kékesi szanatórium tovább erősítette a térség jelentőségét, és ekkorra már nemzetközi versenyeknek is otthont adott a környék. Érdekesség, hogy mindez még a sífelvonók kora előtt történt, amelyek csak évtizedekkel később jelentek meg.
Olvasd el a következő cikkünket is, amiben arról írtunk, hogy 100 évvel ezelőtt egy nő mit nem tehetett meg.
