A holland aranykor idején rajongtak és vagyonokat fizettek alkotásaiért – uralkodók, államférfiak és elismert művészek keresték föl családi házimúzeumját, és hagyták szignójukat vendégkönyvében. Mégis, ma szinte senki sem tudja, kicsoda Joanna Koerten.
„Kiváló neve bizonyára fennmarad, míg a művészet megbecsülése megmarad” – valahogy így lehetne lefordítani azokat a sorokat, amelyeket a holland aranykor egyik fontos kulturális alakja, Jan Six írt Joanna Koertenről. Nem teljesen lett igaza a műkereskedőnek: hiába volt Koerten a 17-18. században ismert és elismert, neve – a kor sok más női művészéhez hasonlóan – mára szinte teljesen feledésbe merült.
Gyerekkorától alkotott
Az európai művészet történetének alakulása szempontjából kiemelkedően fontos időszak volt a holland aranykor – kezdetét 1579-re szokás tenni, amikor Németalföld északi tartományai kikiáltották függetlenségüket. Azt ezt követő nagyjából száz év elképesztő gazdasági, katonai, kulturális és művészeti fellendülést hozott a térségben – ekkor alkotott a többi között Rembrandt, Jan Vermeer és Frans Hals is.
Ebben az időben, 1622-ben született Joanna Koerten. Fiatal korától kezdve lelkesen vetette bele magát a körülötte levő világ ábrázolásába. Minden adott volt ahhoz, hogy művészettel foglalkozzon – nemcsak szerencsés korban született, de szerencsés családba is: apja, Jan Koerten jómódú textilkereskedő volt, szülei Amsterdam gazdag és ismert emberei közé tartoztak. Lányuk így azzal foglalkozhatott, amihez kedve volt:
papírkivágással, selyemhímzéssel, csipkekészítéssel, festéssel; készített alkotásokat gyémánttal üvegre karcolva és viaszból öntve is.
Szülei és férje is támogatták Joanna Koertent
Szülei támogatták művészetét, majd mostohaapja (Jan Koerten lánya egyéves korában meghalt) és anyja halála után a férje, Adrian Blok (ő is textilkereskedő volt) is így tett – 1691-ben házasodtak össze, Joanna Koerten 41 éves korában.
A családi boltban galériát rendeztek be Joanna Koerten alkotásaiból. A Blokban – ahogy a kiállítóteret elnevezték – a legnagyobb sikert papírkivágásaival aratta: akkoriban szokatlan megközelítést alkalmazott. Összefonódó, kalligrafikus alkotások helyett műveiben különös hangsúlyt fektetett a perspektívikus és fény-árnyék hatásokra, miközben a szobrászatnál megszokott grandiózus kompozíciókat alkalmazott.
„Olyan híres volt, hogy aki abban az időben Európába utazott, mindenképpen felkereste, és általában dicsérő szavakat írt a vendégkönyvébe”
– mondta Virginia Treanor, a Washingtonban található, kifejezetten női művészekkel foglalkozó múzeum, az NMWA kurátora, aki részt vett a „Női művészek Antwerpentől Amszterdamig, 1600–1750” című kiállítás megalkotásában. Felkereste A Blokot például Nagy Péter orosz cár is 1697-ben, valamint III. Vilmos angol király. Rajongott munkáiért II. Mária angol királynő és III. Cosimo, a Medici-család tagja is.
Művei kelendőbbek voltak, mint Rembrandt képei
Egész vagyonokat fizettek egy-egy alkotásáért: I. Lipót német-római császár és magyar király felesége például 4000 guldent adott egy selyemszőtteséért, amelyet a művész virág- és madármotívumokkal díszített.
Összehasonlításként: Rembrandt 1642-es mesterműve, az Éjjeli őrjárat ennek kevesebb mint feléért kelt el.
Joanna Koerten népszerűségét az is mutatta, hogy Arnold Houbraken külön részt szentelt neki 1718 és 1721 között készült, A holland festők és festőnők nagy gyűjteménye című könyvében. „Számos tudós és kiváló költő dicsérte ollóművészetét latin és német nyelven, halhatatlanságot biztosítva nevének” – írta róla Houbraken. Abban az időben becenevet is kapott: a bölcsesség, az igazságosság, a törvény, valamint
a kézművesség és az ipar római mitológiai istennője után Olló Minervának nevezték.
„Amikor Michelangelo és Apellész alkotott, ecsetet használt. J. Koerten azonban ollóval dolgozik. Papírt vágva mindent valósághűen »fest« meg” – írta róla egy költő. Nem ő volt az egyetlen, aki versbe foglalta csodálatát a művésznő alkotásai iránt: Koerten halála után férje könyvet adott ki Stamboek címmel, amelyben összegyűjtötte a felesége tiszteletére írt verseket.
Csak a gazdagok alkothattak
Mindezek után azt gondolhatnánk, hogy Jan Six jóslatának megfelelően Joanna Koerten művészete fennmaradt, ám nem így történt. Ennek oka egyrészt a médiumban keresendő: papírkivágásai roppant sérülékenyek voltak, mindössze 15 élte túl a történelem viharait. Műveinek pusztulása mellett az is közrejátszott abban, hogy neve lassan feledésbe merült, hogy a későbbi években a papírkivágás megítélése is változott.
Sokan nem tartották „igazi művészetnek”, inkább kézművességként tekintettek rá.
Ennek ellenére Joanna Koerten sikerei nem voltak egyedülállóak. Abban az időben sok nő foglalkozott művészettel, és a holland aranykorban nem kevesen komoly sikereket értek el. Az alkotáshoz való hozzáférés elsősorban vagyoni, nem pedig nemi kérdés volt. A jómódú családba született lánygyermekek megtehették, hogy egy híres művész mellett megtanuljanak például festeni – a szegényebb sorból származóknak erre azonban nem volt lehetőségük.
Nyitókép: Jacobus Houbraken portréja Joanna Koertenről / wikimedia commons
Nem Joanna Koerten az egyetlen női művész, akinek neve mára feledésbe merült: Manet barátja és tanítvány, Eva Gonzalès is elismert festő volt.
