Amikor a kalózjelmez mellett dönt a gyerek farsangra, elsők között kerül elő a fekete kendőcske az egyik szem lekötésére, mert ugye a legtöbb félszemű volt, vagy mégsem?
A kalózábrázolások elengedhetetlen kelléke a bekötött egyik szem, de vajon miért pont a szemére sérült volna meg minden kalóz? Nem sérült meg. Ez a konklúzió pedig immár tudományos magyarázatot is nyert.
Nem úgy lehetett, mint eddig gondoltuk
Jim Sheedy, az oregoni Pacific Egyetem Látásteljesítményi Intézet igazgatója tudományosan is elkezdte vizsgálgatni azt a hipotézist, amit egyébként már korábban is feszegettek a téma vizsgálói. Eszerint mind tévedésben éltünk eddig, akik részvéttel tekintettünk a félszeműség sorsában osztozni kényszerülő kalózok helyzetére. Az egyik szem lefedésének teljesen más magyarázata lehetett.
Akár 25 percet is megspórolhattak a szemük bekötésével
Ha egy sötét helyiségből hirtelen a vakító fényre lépünk, hunyorogni kezdünk, de a szemünk viszonylag hamar alkalmazkodik az új körülményekhez. Nem ez történik azonban, ha az erős fényből - mint amilyen a tenger víztükre által visszacsillogtatott napsugarak fénye - a sötétbe érkezünk, mint amilyen pedig mondjuk egy hajó ablaktalan gyomra.
Az efféle átállásához akár 25 percre is szüksége lehet a szemnek.
Az új elgondolás szerint ezért lehetett, hogy egyik szemüket folyamatosan a sötétre készülve lefedve tarthatták a kalózok. Arra az eshetőségre számítottak, amikor gyorsan kell egy lerohant hajó belsejében is tájékozódni a vakító napfényből betoppanva - fejti ki nézeteit a Wall Street Journalnak adott interjújában a téma szakértőjének számító Jim Sheedy.
Ha érdekelnek a kalóztörténetek, ezt a korábbi cikkünket is ajánljuk figyelmedbe.
