A kereszténység magyarországi történetére gondolva valószínűleg a legtöbbeknek Szent István király, esetleg egyenesen a róla készült rockopera története jut eszébe. Azonban jóval az Árpádok korát megelőzően is éltek már keresztények a Kárpát-medencében. Dr. Szücsi Frigyes régésszel beszélgettünk.
A honfoglaló magyarok keresztény hitre térése nem az első esemény volt tágabb értelembe vett hazánk története során amikor a vallás képviselői a Kárpátok között is szabadon imádkozhattak Istenhez. Egyes korai szentek működési területe szintén Magyarországon volt, és bizony éltek hazánkban népcsoportok, amelyek már a római kort követően is Jézus-hitűek voltak.
Dr. Szücsi Frigyes, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, a székesfehérvári Szent István Múzeum régésze és munkatársai az elmúlt években egy közel 90 esztendeje megindult ásatás nyomán bukkantak ősi, keresztény emlékekre.
Mikor kezdődtek meg az ásatások Csákberény környékén?
1936-ban kezdődtek meg az ásatások Csákberény Orondpuszta nevű dűlőjében, miután iparvasút építése során temetőre utaló régészeti leletek kerültek elő. A feltárásokat évről évre folytatta a fehérvári múzeum, majd 1938-tól vette át az ásatásvezetést az ekkor még fiatal László Gyula, akiből később az ország egyik legismertebb régésze lett. Az ő nevéhez fűződik például a kettős honfoglalás elmélete. 1939-ig több mint 450 avar kori, 6–9. századi sírt tártak fel, de aztán az ásatások a második világháború kitörése miatt félbeszakadtak, és László Gyulának már nem adatott meg a lehetőség, hogy Csákberényben kutathasson.
80 esztendő múltán, 2019-ben indulhattak újra az ásatások a Szent István Király Múzeum égisze alatt a vezetésemmel, és önkéntesek tucatjainak segítségével, közösségi régészeti keretek között.
Nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy László Gyula tanítványai, Szentpéteri József, és az azóta elhunyt Fülöp Gyula régészek támogatásával folytathattam a László Gyula által kényszerűen félbehagyott munkát az avar kor kutatásában kiemelkedő jelentőségű lelőhelyen.
Nem csak az ő ásatásainak egykori helyén folytattatok régészeti feltárást…
2021-ben váratlan esemény történt, az orondpusztai temetővel szemben, egy patak szelte völgy túloldalán, az Arató-szérűnek nevezett részen előkerült egy másik avar kori temető. 2021 óta, immáron negyedik éve ebben az „új” temetőben folytatjuk a feltárásokat, mert a környék belterületi minősítése, és egy korábbi félbeszakadt, illetve jövőbeli potenciális beruházások miatt veszélyeztetett a távoli őseink Arató-szérűn elterülő temetkezési helye.
Mire számítottatok, mit fogtok ott találni?
Én eleinte azt hittem, hogy az arató-szérűi temetőben is az orondpusztaihoz hasonló közösség képe sejlik fel előttünk, tehát a Kelet-Dunántúlra jellemző sztyeppi nomád – összefoglalóan avar – tradíció jelenléte mellett erős romanizált és germán identitás nyomaira bukkanunk, egyfajta kulturális sokszínűségre, amit mesterien fogott össze az avar elit az Avar Kaganátus érdekeinek érvényesítéséhez.
Itt viszont egy egészen más típusú avar jelenlét nyomai kerültek el a föld alól. Miben különböznek ezek az eddig ismert leletektől?
Az idei évben sikerült az arató-szérűi temető legkorábbi sírjait feltárnunk, amelyeket valamikor az úgynevezett kora avar kor végén, a 7. század első felében ástak. Míg Orondpusztán e korszakból a nomád tradíciót elsősorban fegyveres lovas temetkezések testesítik meg, addig Arató-szérűn egyetlen lovas temetkezésre sem leltünk, helyette azonban szintén a sztyeppi nomád világból eredő juhbőrös temetkezéseket dokumentáltunk a térségben szokatlan mennyiségben.
Mire utal a juhbőrös megnevezés?
Juhbőrös temetkezésnek nevezi a kutatás, amikor az egykori koporsó maradványainak vagy feltételezett helyének tetején birka koponyája és lábvégcsontjai kerülnek elő. A juhbőrnek természetesen 1400 év távlatában nyoma sincs, de a csontok pozíciójából arra következtethetünk, hogy a koporsót megnyúzott juh bőrével takarták le, amiben az említett csontokat benne hagyták.
Az avar kori temető emlékanyaga mutat-e folytonosságot később a honfoglalás korának művészetével, temetkezési kultúrájával?
Első ránézésre nem, legalábbis közvetlenül nem. Kérdés azonban, hogy az arató-szérűi temetőt, és a hasonló késő avar korban is bővülő sírmezőket meddig használták. Használatban voltak-e még akkor, amikor a Kárpát-medencében megjelentek az első jellegzetes honfoglalás kori temetkezések. Ez a kérdés hosszú évtizedek óta foglalkoztatja a régészettudományt, mégsem sikerült még megbízható választ adni rá, mert a frankok által a birodalmukba olvasztott nyugat-dunántúli területeken, az úgynevezett Karoling Pannonián kívül nem igazán találhatók olyan leletek, amelyek a 9. századon belül pontosabb keltezést tennének lehetővé, illetve ugyanezen korszakban alig használható a radiokarbon keltezés is, amit
az asztrofizikai szakirodalom két csillagmaradvány 770-es évekbeli ütközéséből eredő gammakitöréssel magyaráz. A késő avar kori temetők tömegével szembesülve azonban nehezen képzelhető el, hogy ez a népesség ne élte volna meg tömegesen a magyar honfoglalást, mert semmi nem utal a nyomtalan eltűnésükre.
Hogy kerültek egyáltalán a Kárpát-medencébe az avarok?
Az avarok a világtörténelem leggyorsabb népvándorlását megvalósítva érkeztek Európába Belső- Ázsiából, a türkök által megdöntött Zsuanzsuan Kaganátusból. Útjuk során számos népet hódoltattak, például kelet-európai nomádok is csatlakoztak hozzájuk. A Kárpát-medence Dunától keletre elterülő, korábban a germán eredetű gepidák által uralt részébe 567-től, a korábban a szintén germán langobardok uralta Dunántúlra 568-tól vonultak be, és ezzel közel két és fél évszázadra – a történelemben a magyarok előtt elsőként – tartósan egyesítették a Kárpát-medencét. Az elmondottakból már sejthető, hogy a korai avar Kaganátus több különböző eredetű és kulturális tradíciójú népet, a különböző germán és romanizált kultúrájú csoportokat, kelet-európai nomádokat, illetve először az avar kor folyamán a Kárpát-medencében feltűnő szlávokat egyesített.
A kezdeti kulturális sokszínűségből bő egy évszázad alatt, a késő avar korra kialakul egy egységesülő avar kulturális identitás az Alpoktól Erdélyig, a Felvidéktől a Száva folyóig.
Ez a folyamat a csákberényi temetőkben is szépen nyomon követhető, akárcsak a különböző kulturális tradíciójú csoportok és egyének különböző vallási meggyőződésére utaló jelek, a pogány hitvilág mellett a kereszténység egyidejű jelenléte.
Honnan lehet tudni, hogy a kereszténység az Avar Kaganátusban jelen volt? Találtak már korábban erre utaló jeleket Magyarországon?
Több százra tehető a keresztény tematikát hordozó avar kori leletek száma, például mellkeresztek, kereszt alakú csüngők, keresztény ábrázolásokkal ellátott korongfibulák (ruhakapcsolók), koporsókeresztek stb. Sokan kételkednek abban, hogy az ilyen leletekkel eltemetett személyek valóban a keresztény hitet követték-e, vagy – különösen a nemesfém tárgyak esetében – egyszerűen csak ékszerekként, esetleg valamiféle vallási szinkretizmus jeleként bajelháritó amulettekként használták ezeket tárgyakat. Sokszor azzal érvelnek, hogy a keresztény tárgyakat tartalmazó sírok jelentős részében fordul elő a pogány hitvilágra visszavezetett, túlvilági útravalónak szánt étel- és italmelléklet, valamint hiányoznak a Kaganátus területéről a bizonyítottan vallásgyakorlásra használt keresztény templomok. Ez alól kivétel a Keszthely-Fenékpusztai keresztény bazilika, amelynek igazolták a 7. század második harmadáig tartó használatát.
Sokan kételkednek, ahogy te is említed, azonban azt is tudjuk, hogy egyes szentek – gondoljunk csak a legismertebbre, Szent Mártonra – már a római időszakban is a későbbi Magyarország területén térítettek.
Valóban, újabban felmerült azonban ennek az érvelésnek a helytelensége, ugyanis a későbbi keresztény elvárásokat vetítik vissza ebbe a korba. Egyrészt a keresztény hit gyakorlásához és megéléséhez nem feltétlenül volt szükség templomokra, hanem a gyülekezet összejöhetett bármelyik hívő otthonában vagy más funkciójú épületekben is. Gondoljunk csak arra, hogy a keresztényüldözések korának végére, a 4. század elejére mértéktartó becslések szerint is a Római Birodalom 7–10 százaléka keresztény lehetett, pedig nem volt lehetősége templomba járva gyakorolnia a vallását.
Másrészt az avar kor időszakából nincs kategorikus egyházi tiltás az étel- és italmellékletek sírokba helyezésére, az egyház a temetés részleteit jobbára a családra és a közösségre bízta, ahol érvényesíthették a régi hagyományokat.
Ilyesmiről lehet szó az egyik idén feltárt juhbőrös temetkezésünkben is, ahol a koporsón belül, a jobb térd mellett egy ólomkeresztre leltünk, míg a jobb térdnél az ételmellékletet tartalmazó edényt találtuk meg. A szomszédos orondpusztai temetőből például keresztalakos motívummal díszített korongfibulát tártunk fel néhány éve, és ott még étel-, italmelléklet sem volt a sírban, csakúgy, mint a közeli bodajki temetőben 8 évvel ezelőtt általunk feltárt bronzkeresztet tartalmazó sírban sem.
Meddig lehetett domináns az avar kultúra, és a Kárpát-medencének mely területeit érintette?
Véleményem szerint a kutatás általában alábecsüli az avarok szerepét a honfoglalás és kora Árpád-kori magyar etnogenezisben. A tavaly elhunyt Makkay János régész szavaival élve a néptörténetünk fájának egyik főgyökere az avarok világába vezet. A Kárpát-medence síkvidéki területeit és dombságait egyaránt belakta az a népesség, amelynek régészeti hagyatéka az avarnak nevezhető kulturális identitást tükrözi. Egyedül a magashegységeket nem népesítették be. Az avar kultúra dominanciájáról az Avar Kaganátus mint hatalmi szervezet fennállásának idejéig, a 9. század elejéig beszélhetünk. Úgy tűnik, hogy ezt követően fokozatosan visszaszorul a temetkezésekből megfigyelhető reprezentációs kultúra, például a szabad avar férfiak jelölői, a fémveretes díszövek már nem, vagy csak hiányos állapotban kerültek a sírokba.
A Kaganátus hatalmi szervezetéhez kötődő reprezentációs kultúra temetkezési szokásokban megfigyelhető változása azonban semmiképpen sem jelenthette a „mélykultúra” eltűnését.
Jelen lehettek még az avarok a honfoglalás idején is, netán beleolvadhattak az azt követően meghonosodó magyar törzsekbe?
A kontinuitás a műveltség számos területén körvonalazódni látszik, például a fazekasságban, illetve a konyhakultúrában és részben a kohászatban. Logikus feltevésnek érzem, hogyÁrpád magyarjainak megérkezéséig, 2-3 nemzedéknyi idő alatt nem felejtették el anyanyelvüket, mítoszaikat, hitvilágukat, etnikai hovatartozásukat sem, vagyis a szellemi kultúrában is valószínű a kontinuitás. Erről azonban egyelőre rendkívül keveset tudunk, és talán e bizonytalanság miatt becsüli alá a kutatás az avarság szerepét a 9. század végi és 10. századi események értelmezésében, a honfoglalás és kora Árpád-kori magyar sikertörténetben.
Miként vizsgálják a csákberényi csontokat? Végeznek esetleg olyan genetikai vizsgálatokat, amelyből kiderülhet, hogy ez a népcsoport a későbbi lakosokkal milyen kapcsolatban volt?
Zajlik az embertani leletek vizsgálata, amelynek keretében az antropológus megállapítja többek között az elhunytak nemét, korát, csontokon észlelhető betegségeit. Genetikai vizsgálatra még csak egy-egy egyén kapcsán nyílott lehetőségünk a csákberényi temetőkből. Így szolgáltattuk tudomásom szerint az első természettudományos bizonyítékot arra, hogy azok a kettős temetkezések, amelyekben egy nő és egy gyermek nyugszik, egy időben elhunyt édesanya és gyermeke temetkezéseként értelmezhető. Az archeogenetikai vizsgálatok – vidéki, vármegyei múzeumok számára – szinte elérhetetlenek, vagy csak kivételes esetekben nyílik rá lehetőségünk.
Úgy általában a régészeti tudományos kutatás lehetőségeiben hátrányos helyzetben vagyunk a kutatóközpontokhoz és egyetemekhez képest, mert nincs, vagy csak szökőévente egyszer akad tudományos pályázati lehetőségünk, ráadásul sok múzeumi régésznek csak a szabadidejének rááldozásával nyílik lehetősége tudományos kutatásra a régészeti feladatellátás és az egyéb muzeológusi teendők mellett.
Holott a múzeumokban őrzött tömérdek feldolgozatlan anyag alapján minden lehetőség meglenne arra, hogy a régészet és a genetika szoros együttműködésével, illetve általában a természettudományok bevonásával nagy áttörés következzen be mind az avar kor, mind a honfoglalás kor kutatásában. Egy-egy temetőn belül a rokoni kapcsolatok, a leszármazási vonal kimutatásával relatív időrend állítható fel, amit az abszolút időrendhez igazítva láthatóvá válhatna az a rejtélyes 9. századi időszak is, ahol rendszerint a hagyományos régészeti kronológia és a radiokarbon kormeghatározás egyaránt csődöt mond.
Mi lesz az itt talált leletek sorsa? Kiállítják majd a székesfehérvári Szent István Múzeumban?
A leletek székesfehérvári kiállításon történő bemutatása még várat magára, egyelőre csak teltházas előadássorozaton ismertettük meg a közönséget a csákberényi feltárások eredményeivel. 2021–2022-ben már azonban volt egy nagysikerű időszaki kiállításunk a csákberényi Gróf Merán Fülöp Vadászati és Erdészeti Múzeumban, és ugyanott, remélhetőleg a jövő év folyamán elkészül egy kifejezetten az avar kori leleteink bemutatása céljából épülő kiállítótér. Erre ugyanis Csákberény Község Önkormányzata elnyerte a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program Plusz (TOP Plusz) pályázati támogatását.
Ebben a cikkünkben az Árpád-házi királyok genetikai vizsgálatával foglalkozunk, ha érdekel a történelem, érdemes tovább is olvasnod.
