A hírközlés, az életbevágó információk gyors áramoltatása talán sehol másutt nem olyan fontos, mint a harctéren. Pedig még az I. világháború idején sem álltak rendelkezésre mobilok vagy drónok, de még csak megbízható rádiók sem a kapcsolattartásra. Ezért a postagalambokra maradt az üzenetek közvetítésének létfontosságú feladata, aminek eredményességéért több madár is jelentős állami kitüntetésben részesült.
Az I.világháborúnak volt nem kevesebb, mint fél millió olyan harcosa, akikről mindig meg szoktunk feledkezni, amikor a csatatéri hősies helytállást méltatjuk, pedig ez az 500 000 lélek is mindennap vásárra vitte a bőrét. Jobban mondva, a tollát.
A galambokon kívül sok más állatfaj áll az emberek „szolgálatában”
Számtalan állatfajt állított már szolgálatába az emberiség: itt vannak rögtön a távolsági közlekedés sokáig kizárólagos módjaként ismert lovak, de említhetnénk a szánhúzó kutyákat vagy éppen a sivatagon átvezető – és ha kell, a szomjhaláltól is megmentő – tevéket is. A levelibéka megsúgja nekünk, milyen időben bízhatunk, de terápiás célokra is sok állatot vetünk be: az orvosi piócák az ereinket átjárhatóvá, az érfalainkat rugalmasabbá teszik, az édesvízi doktorhalak bajuszkájuk böködésével bőrregeneráló és akupunktúrás halpedikűr-kezelést nyújtanak, a vakvezető kutyák pedig igazi segítő társként élnek gazdáikkal.
”Ha azt gondolnánk, a szárnyasoknak kevés részesedés jut a tányéron kívül az emberek „szolgálatából", nagyon tévedünk. Talán nincs is másik faj, amelynek annyi emberélet köszönhető, mint a galamboknak. Pedig a városban közlekedve nem mindig vagyunk oda a szárnyas patkányként is aposztrofált madaraktól, melyek való igaz, nem kevés betegség potenciális hordozói, és néha kicsit szemtelenebbek is a kelleténél. Mégis emberéletek százait mentették már meg a történelem során ezek a madarak, amiért hálásak lehetünk nekik.
Ez volt a galambok feladata: a túlélés állami kitüntetést ért
Házi galambokat használtak tudniillik a hadszíntereken, hogy üzeneteket vigyenek az egységek között, segítséget nyújtsanak a tüzérség irányításában, az ellenséges egységek elhelyezkedésének meghatározásában és bizonyos döntő információk továbbításában. Az I. világháború idején a fronton történő nélkülözhetetlen folyamatos kommunikáció eszközei leginkább a vezetékes távíró és tereptelefon voltak, melyek belátható módon elég korlátozott információáramoltatást tettek lehetővé. Szükség volt mellettük tehát egy „wireless” alternatívára is egy-egy parancs közvetítésére, fontos hír átadására, de a mai drónokat helyettesítő felderítésre is, amit ezek a galambok a rájuk erősített kamerák segítségével végeztek.
A gyakran emberéleteket mentő üzeneteket tömören megfogalmazva egy kis fecnire írták a hadszíntéren, majd az odavitt galambokra rögzített kis fémkannába helyezték, s elengedték a madarat. Az visszatért a frontvonal mögé, beszállt a helyére, ahol ezzel megszólaltatott egy kis csengőt, jelezvén, hogy üzenet érkezett. Az USA 1917-es hadba lépésekor az Army Signal Corps haderejének katonái 600 galambot képeztek ki a csapatok győzelemhez vezetésére.
Wilson elnök és Cher Ami: galambok hőstettei, amikért járt az állami kitüntetés
Wilson elnök alatt nem csupán az 1913-ban az Amerikai Egyesült Államok 28. elnökeként beiktatott Thomas Woodrow Wilsont értjük, aki 1921-ig töltötte be tisztségét, és munkásságáért Nobel-békedíjat kapott. Wilson elnök egy első világháborús jelzőgalamb neve is, amely a franciaországi St. Mihiel-i harckocsihadtestnél szolgált döntő jelentőségű üzenetek továbbításával. Ezek segítettek ugyanis az amerikaiak előrenyomulását akadályozó ellenséges géppuskaállások helyének azonosítását.
1918 októberében a francia oldalon harcoló amerikai Whittlesey őrnagy és 500 fős alakulata egy mélyedésben rekedt, ahol súlyos veszteségeket szenvedtek. Másnapra már csak 200 katonája maradt életben, akiket nemcsak a német csapatok veszélyeztettek, de a segítő szándékú amerikai lövedékek is, tudtukon kívül csak saját embereiket tizedelték. Gyors leállításuk életbevágó volt. Az őrnagy több galambot is küldött sikertelenül, s a végén már csak Cher Ami maradt. A galamb felreppent a hírrel a lábán, de a németek azonnal tüzet nyitottak rá. A kis állat a földre zuhant, majd valahogy mégis összeszedte erejét, és célba ért az üzenettel, 25 mérföldet repülve mindössze 25 perc alatt. Hőstette révén 200 amerikai katona menekült meg. A madár életét az érte küzdő orvosok megmentették, amputált lába helyére fából művégtagot készítettek, majd kitüntették őt a francia Croix de Guerre (Hadikereszt) pálmalevelével.
Ha szívesen olvasol a világ legmerészebb haditerveiről, ezt a korábbi cikkünket is olvasd el.
