Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A középkor embere számára a könyvek hatalmas értéket képviseltek – már ha tudott olvasni, vagy olyan szerencsés helyzetben volt, hogy életében egyszer láthatott egyet közelről. Az azonban biztosan akkor is fogós kérdésnek számított, hogy miért bukkantak fel rendre furcsa állatok és bizarr jelenetek a díszes lapokon.
A középkori kódexekben igencsak gyakoriak a furcsa képek, lovagok küzdenek csigák ellen, nyulak koncolnak fel embereket. De miért?
A groteszk ábrázolások nem voltak ritkák a középkorban, elég csaka Notre-Dame épületét szemünk elé idéznünk. De nem csak a gótikus szobrászművészet élt a meghökkentés képi eszközeivel, bizony a kódexek lapjain is fel-feltűnnek a mai kor embere számára furcsa rajzok.
Lovagok a csigák ellen
A középkori könyvkultúra egyet jelentett a kódexekkel, a nyomtatógép feltalálását megelőzően leginkább az egyház, illetve a királyi udvarok kódexkészítői uralták az írásbeliséget. Éppen ezért érdekes, miért is kerülhettek a meghökkentő ábrázolások a könyvek lapjaira. Netán az iniciálékat festő illuminátorok humoráról van szó?
Sok esetben már az iniciálék, azaz az oldal kezdőmondatának első betűi is izgalmas részleteket rejtenek, azonban Európa-szerte találunk olyan könyveket, melyek lapjain úgynevezett margináliákat, azaz oldalszéli ábrákat is elhelyeztek a művészek. A kódexek elkészítése ugyanis valóságos művészet volt, mind egyedülálló kézműves alkotás, melyeket szerzetesek tucatjai alkottak meg a középkor során.
Míg az iniciálé sok esetben szimplán cirádás, s ha a növényi ornamentika mellett ábrázolásokat is tartalmaznak, akkor is a szövegkörnyezethez kapcsolódnak, a margináliák mintája nem feltétlenül kellett, hogy kötődjön a tartalomhoz. Középkori életképeket, illetve bizarr jeleneteket ábrázolhattak.
Messzire nyúló szimbolika
A legelterjedtebb állatalakok általában a csigák, illetve a nyulak, főként Nyugat-Európában. A bizarr képek azonban érdekes módon a sok furcsa, történelmi kutatási irány ellenére kevéssé mozgatták meg a múlttal foglalkozó szakma képviselőit, legutóbb a hatvanas években folyt átfogó kutatás a különös rajzokkal kapcsolatban. Akkoriban Lilian Randall német származású amerikai történész vette górcső alá elődeink olvasmányait és az abban szereplő, vissza-visszatérő motívumokat. Ő volt az, aki a kérdésre megtalálta a választ.
Randall szerint a csigák a 13–14. század során egyre ellenszenvesebbé váló longobárdok allegóriájaként jelentek meg a kódexekben. A lovagi eszménnyel ellentétesnek tartott, éppen akkoriban alakuló longobárd pénzkölcsönzők ihlethették a művészeket. A lapokon megjelenő, nyálkás testű lények hol emberméretűek, hol aprók, a lovagok vérre menő küzdelmet folytatnak ellenük, eltapossák, felkoncolják a puhatestűeket az ábrázolásokon. S hogy miért?
Ekkoriban terjedt el az a gyakorlat a longobárdoknak köszönhetően, melyet sokan máig szeretettel alkalmaznak: az uzsorakamat, illetve a zálogkölcsönzés. Az igazi lovagok és Európa nemesebbik fele szemében ez a gyakorlat a lovagi eszményekkel teljes mértékig szembement, az egykori longobárdok, avagy lombardok szinonimája pedig a gerinctelenség lett. A csigák ráadásul éppen úgy menekültek vissza házaikba, mint a longobárdok, amikor Nagy Károly megsemmisítő csapást mért rájuk.
Randall elméletével szemben Carl Pyrdum, a Got Medieval szerzője egészen mást gyanít a csigarajzok hátterében. Szerinte ezek egyfajta középkori gegek, amik a lovagias eszméket és a lovagok viselkedését akarták kigúnyolni, mondván
a csigák éppen olyan együgyűek, mint a vaspáncélba öltözött lovagok.
Lisa Spangenberg középkorszakértő brit történész szerint pedig a lovagok csigával való küzdelme a lassan elmúló időre, vagyis az elkerülhetetlen halálra utal.
A nyúlon túl
Míg a kontinensen a csigák, a Brit-szigeteken a nyulak voltak a lovagok legádázabb állatellenfelei a középkori könyvek lapjain. A Gorleston Psalter nevű 14. századi zsoltároskönyv számtalan ábrázolást tartalmaz, melyen nyulak és lovagok harcolnak. Sok esetben az állatok kerülnek ki győztesen a csatából, s koncolják fel, fejezik le vagy éppen feszítik meg az embereket.
Ha szívesen nézegetnél furcsa, középkori ábrákat, kattints a képre:
Elkerülhetetlenül eszünkbe juthat ezekről a képekről a Gyalog galopp ikonikus, nyulas jelenete. Nem véletlenül. A Monty Python-csoport vezetője, Terry Jones maga is nagy középkorkedvelő, valószínűleg éppen ezek az ábrák ihlették meg az Arthur-legendát bemutató, abszurd jelenetsorokban bővelkedő filmje írásakor. A nyulak győzelmére azonban eleddig nem találtak választ a történészek, de egyesek azt sejtik, hogy talán a legváratlanabb helyről érkező támadás és az az elleni lankadatlan éberségre való figyelmeztetés rejtőzhet a nyulas kódexlapok mögött.
A furcsa kódexképek a középkor elmúltával is fel-felsejlenek a művészet történetében, elég csak Hieronymus Boschra gondolnunk, aki olyan természetességgel merített az évszázadokkal korábbi szimbolikából festményein, mint talán azóta senki. Fantáziadús, az agytekervényeket a végtelenségig megmozgató szimbolikájának egyik kútforrásai éppen a kódexek voltak, s ő maga is szívesen merült el az illuminátorok szerepében.
Ha kíváncsi vagy a legkevésbé ismert tényekre Boschsal kapcsolatban, ezt a cikkünket ajánljuk neked.
