Úgy tűnik, Frédi és Béni modern kőkorszaki élete talán valóságosabb lehetett, mint gondolnánk, s a Brian életéből ismert egyes, viccesnek szánt jeleneteknek is több valóságalapja lehet, mint hittük azok szerint a régészeti leletek szerint, melyek az ókori Pompeji gyorséttermeiből származnak.
Ugyan cukormentes, szénsavas üdítő helyett leginkább bort lehetett inni, és hamburger vagy kebab helyett levessel, pörkölttel, csirkével, marhával, lencsével, sajttal, máskor kenyérrel szolgálták ki a fogyasztókat, de a termopolium névre keresztelt ókori gyorséttermek mindig megkapóan változatos, kedvező árú és egyszerűségük ellenére is ízletes ételeket kínáltak.
A források által közölt információk helyenként ellentmondásosak a gyorséttermek közönségét illetően. Vannak, akik azt hangsúlyozzák, hogy utazók, esetleg kétesebb megítélésű vendégek eshettek inkább be ezekre a helyekre étkezni, s ezáltal megítélésük sem volt éppen kiváló. Mások ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy bár a római kori, városias otthonok jól felszerelt lakóalkalmatosságok voltak, mégsem rendelkeztek túl kidolgozott konyhával a legtöbb esetben, ezért gyakori megoldás volt a társadalom széles köreiben betérni egy efféle ókori „fast food restaurant”-ba, azaz termopoliumba.
Népszerűség
Ezt a feltételezést látszik inkább alátámasztani az a tény is, hogy az időszámításunk szerint 79-ben a Vezúv kitörése által elpusztított Pompeji nyüzsgő városában legalább 80 termopoliumot találtak a régészek. Összehasonlításként, a hazánkban 1988 óta jelen lévő egyik legnagyobb gyorsétteremlánc országszerte jelenleg csak valamivel több mint 100 franchise étteremmel működik.
Dizájn
Egy 2020-ban feltárt, kivételesen jó állapotban konzerválódott gyorsétterem nemcsak az utolsó vendégeinek földi maradványait őrizte meg az utókor számára, de az utolsó nap menüibe is hű betekintést enged nyerni. A csirke- és marhahús mellett kacsa is akadt a választékban a tragédiát megelőző pillanatokban a márványpultba süllyesztett edényekben. Az L alakot mintázó, egyszerre strapabíró és – mint az alábbi példa is mutatja – szinte mindennél időtállóbb márványpult kerek kivágásaiba mélyíthették azokat a terrakotta edényelődöket, amelyekből a betérő polgárokat szolgálták ki, nagyon is hasonlatosan a régi fagyizók vagy egy-egy időutazással felérő borozó pultba süllyesztett megoldásaihoz. De valójában a jelenkori cserélhető chafingek, a melegen tartva kínálást segítő vendéglátó berendezések is ezt az elvet követik.
Nem változunk
Nemcsak a praktikus berendezési tárgyak, a gyorsétkezdék alapkoncepciója, a falra freskóként felfestett menükínálat tanúskodik arról, mennyire keveset is változtunk valójában az elmúlt, lassan 2 évezred során, de még azok a falba vésett „ősgraffitik” is, amelyek olykor étterembe nem illő üzeneteket hagynak hátra, de ugye ma is találkozni még ilyenekkel. Vagyis, amikor Brian falfirkával jelezte a Júdea Népe Front mozgalmának küldetését, amit a római katona akkurátusan kijavíttatott helyes latinságúra, és büntetésből a szobor falára hajnalig százszor leíratta, hogy Romani ite domum, nem jártak nagyon messze a graffiti szenvedélyének bemutatásával az igazságtól.
Pompeji
A Nápoly városától 23 kilométerre fekvő Pompeji városa 13 000 lakost számlált a tragikusan végződő vulkánkitörés előtt. A mintegy 66 hektáron elterülő város nagy része mára már feltárásra került, a kiváló állapotú gyorsétterem az V. Régió névre hallgató régészeti egység része, de a teljes hamuba borított ókori város szerepel az UNESCO világörökségi listáján. A hivatalos ásatásokat már az 1750-es években megkezdték.
