Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
Az utolsó egyiptomi fáraó, VII. Kleopátra a közhiedelemben szépséges uralkodónőként él, aki bájaival, páratlan szépségével Julius Caesart és Marcus Antoniust is levette a lábáról. A Nílus királynőjét a filmvásznon a legszebb színésznők alakították − többek között Claudette Colbert, Elizabeth Taylor, Monica Bellucci, legközelebb pedig Gal Gadot-t láthatjuk a szerepben −, de tényleg igaz a legenda Kleopátra semmihez sem fogható szépségéről?
Az eszével és nem a külsejével hódított
A legelső dolog, melyet VII. Kleopátra Philopatór („Apaszerető”) személyével kapcsolatban érdemes tisztázni, hősünk származása: Kleopátra a Nagy Sándor tábornokaitól eredeztetett Ptolemaida-dinasztia sarja volt, akik tíz nemzedéken keresztül uralkodtak Egyiptom felett, és ugyan a fáraó címet használták, valójában makedón görögök voltak. Kleopátra és felmenői nemcsak etnikai hovatartozásukat, de kultúrájukat tekintve is Hellászhoz tartoztak, a legendás fáraónő volt az első közülük, aki a görög mellett népe nyelvét is folyékonyan beszélte.
A Kr.e. 69-ben született Kleopátra apjának, XII. (Fuvolás) Ptolemaiosz fáraónak köszönhetően a létező legjobb oktatást kapta, ami nem volt nehéz feladat, Alexandria ugyanis a korabeli világ első számú szellemi központja volt, igazi multikulturális közeg, ahol az ókori népek tudásának legjava gyűlt össze. A városban állt a legendás alexandriai könyvtár, és az uralkodó a korszak legjelesebb tudósait tudhatta maga mellett; Kleopátra Plutarkhosz szerint kilenc nyelven (az említett görög és egyiptomi mellett héberül, arabul, médül, pártusul, amharául, etiópul és a barlanglakók, a trogloditák nyelvén) beszélt, kiterjedt matematikai, filozófiai és csillagászati ismeretekkel rendelkezett.
Ptolemaiosz Kr. e. 51-ben bekövetkezett halálakor a tizennyolc éves Kleopátrára és tízéves öccsére, XIII. Ptolemaioszra hagyta a trónt, hogy közösen uralkodjanak, utóbbi azonban, tanácsadói javaslatára, kitiltotta nővérét a királyságból. Ekkor érkezett Alexandriába a római hadvezér, Julius Caesar, aki szövetségre lépett Kleopátrával, megszabadította minden ellenfelétől, szeretője lett, és még gyermeket is nemzett neki. De tényleg a szépsége miatt szeretett bele Caesar az egyiptomi királynőbe? Sokkal valószínűbb, hogy Kleopátra szellemével, mintsem inkább a külsejével hódított − írja Hahner Péter történész, a Rubicon Intézet főigazgatója.
Az ellenséges propaganda terjesztette, hogy Kleopátra szép volt
Kleopátra külső megjelenésével kapcsolatban a fennmaradt források egyáltalán nem a dicséret hangján szólnak. A Kr. u. 1–2. században élt Plutarkhosz úgy jellemzi a fáraónőt, mint akinek „szépsége önmagában nem volt felülmúlhatatlan, s nem is ezzel ejtette rabul bámulóit, hanem a vele való együttlét ellenállhatatlan varázslatot sugárzott, és egész lényében, meggyőző beszédmodorában, vonzó, ízléses viselkedésében volt valami ingerlő erő”. A királynő rendkívül művelt, ékesszóló, önálló és ambiciózus volt, kiváló politikai tehetséggel és remek humorérzékkel rendelkezett, melyek alapján a római hadvezér minden bizonnyal olyan uralkodóra lelt személyében, aki képes lehet római protektorátus alatt megteremteni a politikai stabilitást a gazdag, különösen gabonaexportja miatt fontos Nílus-völgyi országban.
Az uralkodónő külsejéről a korabeli pénzérmék alapján nyerhetünk még képet, melyeken egyáltalán nem egy kivételes szépségű nőt ábrázolnak: az érméken ábrázolt Kleopátra hosszú és görbe orral, csapott homlokkal, vékony ajkakkal és mélyen ülő szemekkel rendelkezett. Kleopátra kivételes szépségét először a 3. században élt római történetíró, Cassius Dio említi, aki már az utókor és nem a kortársak szemével látta a néhai egyiptomi királynőt. A későbbi korok és szerzők, például William Shakespeare, továbbvitték ezt a hiedelmet, mely máig megmaradt, jelentős részben a filmeknek köszönhetően.
Ilyen okos nem lehetett?
De miért lett az intelligens, de kevésbé vonzó Kleopátrából csábító szexistennő? A válasz az ellenséges propagandában és a vaskos szexizmusban rejlik. A római történészek és írók nem szívesen ismerték be, hogy honfitársaik fölébe kerekedett egy művelt, tehetséges nő, ezért igyekeztek őt álnok, csábító nőszemélynek beállítani, aki nem intellektuális képességeivel, hanem szexuális teljesítményével győzi le a férfiakat. „Végzetesen bűbájosnak elképzelni őt kevésbé volt ijesztő, mint végzetesen intelligensnek” − magyarázza Stacy Schiff amerikai életrajzíró.
Végezetül jegyezzük meg, hogy a közkeletű − és jelen írás elején is használt − megállapítás, miszerint VII. Kleopátra volt az utolsó egyiptomi fáraó, szintén nem állja meg a helyét. Valóban igaz, hogy ő volt a Ptolemaida-dinasztia utolsó uralkodója, az Egyiptom felett uralkodó római császárok többsége azonban, kezdve Augustusszal, hivatalosan szintén a fáraó titulust használta.
Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.
