A középkor történelmét gyakran királyok, hadvezérek és hódítók nevei uralják, de számos nő a háttérből formálta birodalmak sorsát. Ezek a királynők politikai játszmákkal, diplomáciával és könyörtelen döntésekkel szereztek hatalmat egy olyan korban, amikor a nők uralkodói szerepét sokan megkérdőjelezték.
Egy hajókatasztrófa után ő maradt az angol trón egyetlen törvényes örököse, mégsem koronázták királynővé. Matilda császárné csaknem két évtizeden át vívott véres polgárháborút a koronáért, ám a középkori Anglia férfiközpontú világa végül megakadályozta, hogy történelmet írjon.
Az ősi Mezopotámia világáról sokáig úgy gondolták a kutatók, hogy a hatalom szinte kizárólag a férfiak kezében összpontosult. A királyok nevét feljegyezték, a nők pedig többnyire feleségként vagy papnőként jelentek meg a történetekben úgy, mint valódi hatalommal nem rendelkező szereplők. Egy régészeti lelőhely újraértelmezése azonban mára megkérdőjelezte a korról gyűjtött ismereteinket.
Marie Antoinette, Franciaország utolsó királynéja a forradalom előestéjén vált a kortárs közvélemény egyik leggyűlöltebb alakjává. Bár életében befolyása és hatalma jelentős volt, személyét folyamatos botrányok és intrikák kísérték. A róla szóló legendák sokszor inkább a politikai támadások termékei voltak, mintsem a valóság pontos tükörképei.
Anjou Hedvig, I. (Nagy) Lajos és Kotromanić Erzsébet királyné legfiatalabb leánya, mindössze tizenegy évesen lépett a lengyel trónra. A „lovagkirály” gyermekeként született 1374-ben, és már kisgyermekként Európa egyik legnagyobb birodalmának sorsát határozta meg.
Mi történik, ha egy nőt ugyanazért ítélnek el, amiért férfiakat dicsőítenek? I. Mária életútja erre a kérdésre ad választ. Gyerekként apja árnyékában élt, felnőttként bátor trónfoglaló volt, uralkodóként pedig makacsul ragaszkodott hitéhez.
2,5 ezer évvel ezelőtt születhetett az a szkíta királynő, akinek az arcát sikeresen rekonstruálták nemrég.
I. Erzsébet, Anglia egyik legismertebb uralkodója soha nem ment férjhez. Döntése, amit saját korában sokan értetlenül fogadtak, ma már a női önrendelkezés szimbóluma lehetne.
A viktoriánus korszak nemcsak pompájáról híres: egy kamaszfiú, Edward „Boy” Jones egészen példátlan módon írta be magát a történelembe. Az 1830-as évek végén többször is bejutott a Buckingham-palotába – és egyszer Viktória királynő alsóneműjét is ellopta.
A legenda szerint a britek egyik legnagyobb uralkodója, I. Erzsébet királynő valójában férfi volt. Még gyermekkorában cserélték ki egy kisfiúra.
Noha rengeteg komoly művészeti értékkel rendelkező uralkodói portré maradt fönn a történelem során királyokról, királynőkről, akad néhány, amely finoman szólva sem aratott igazi sikert.
Ha az angol történelemre gondolunk, a Tudor-dinasztia uralkodói között olyan nevek rémlenek fel, mint VIII. Henrik vagy I. Erzsébet. De vajon hányan emlékeznek annak a fiatal lánynak a nevére, aki mindössze 9 napig ült Anglia trónján, mielőtt kegyetlen politikai játszmák áldozatává vált?
