2,5 ezer évvel ezelőtt születhetett az a szkíta királynő, akinek az arcát sikeresen rekonstruálták nemrég.
A Krisztus előtt a 8. században élt szíta királynő sírjára a tuvai Arzsani-2-es kurgánban találtak rá még 40 évvel ezelőtt az ásatások során. Eddig csupán annyit lehetett róla tudni, hogy 30-35 éves kora között érte a halál. Az arzsani időszak a szkíták korának kezdetére esik, az itteniek voltak a legrégebben felfedezett királysírok, melyben uráli, kelez-ázsiai és europid vonásokkal is bíró vezetőket temettek.
A mai Arzsan falu mellett, a Jenyiszej folyó torkolatánál, az Ujuk-völgyben az 1940-es években bukkantak elsőként sírokra, a szervezett ásatások legnagyobb hulláma a nyolcvanas években kezdődött meg. Ekkor fedezték fel az úgynevezett szkíta nagykurgánt, és mellette több, kisebb halomsírt a régészek. Az ásatások a bőséges leletanyagnak köszönhetően még a 2000-es évek elején is folytak.
Így nézhetett ki a szkíta királynő
A helyet a szakmabeliek a Királyok völgyének nevezik. Az itteni sírok ugyanis a vaskori ötvösművészet kiemelkedő leletanyagát rejtette, díszesen megmunkált aranytárgyakat és több egykor élt uralkodó és (feltételezett) szkíta nemes maradványait.
Összesen 26 ember maradványait fedezték fel a kincsek mellett.
Az azóta csak szkíta királynőnek nevezett asszony arcát R. M. Galejev és E. V. Veszelovszka rekonstruálta a koponyacsontok alapján, de elemezték a DNS-ét is, amiről kiderült, hogy rokonságban áll az andronovói és a szintasta kultúrákkal is. Az is kiderült, hogy a modern kirgizek mintegy fele genetikai rokonságban állhat az egykori szkítákkal.
A kurgánban nemcsak kincseket találtak, a vizsgálatok során sikerült az egyik itt eltemetett férfinál rákbetegséget kimutatniuk a kutatóknak. Erről a felfedezésről itt írtunk.
