A gyomok elleni küzdelem igazi szélmalomharccá válhat a kertben, ezért felmerülhet, hogy érdemes-e gyomirtót használni.
Az olyan agresszíven terjedő gyomok, mint a muhar, a parlagfű vagy a tarack, könnyen elvehetik a kertészkedés örömét, hiszen ha nem foglalkozol velük, vagy nem megfelelő módon lépsz fel ellenük, tömegesen lephetik el a kertet. Utánajártunk, hogy milyen valóban hatékony megoldások vannak a gyomoktól való megszabadulásra, és milyen pró és kontra érvek szólnak a vegyszeres gyomirtók mellett és ellen.
Melyek hazánkban a leggyakoribb gyomok, és hogyan terjednek?
Megyeri Szabolcs kertészmérnök a Dívány kérdésére elmondta, a gyomnövények jelenléte károsan befolyásolja a terméshozamot, hiszen elszívják a talajból a vizet és a tápanyagokat, sőt olykor a fényt is elveszik a haszonnövényektől. „Az egyéves gyomok kevésbé agresszívek, könnyen irthatóak, de igen bosszantóak.” Ezeket az alábbi négy kategóriába sorolják:
- T1: ősszel kelő, áttelelő, kora tavaszi egyéves gyomok (pl. tyúkhúr, pásztortáska)
- T2: ősszel és tavasszal is csírázó, nyár eleji egyéves gyomok (pl. pipacs)
- T3: tavasszal csírázó, nyár eleji egyéves gyomok (pl. mezei tarsóka)
- T4: tavasszal csírázó, nyárutói egyéves gyomok
A szakember szerint az utóbbiak jól viselik a nyári szárazságot, és magjaik könnyen terjednek. Általánosságban elmondható, hogy a gyomok a széllel, madarak útján, munkagépekre tapadva, vagy a talaj felszíni bolygatásával is elterjedhetnek, majd könnyen ki is csíráznak. Ha pedig egyszer felütik valahol a fejüket, nehéz kiirtani őket.
A tarackok még aprítás után is képesek fennmaradni.
Ami a T4-es kategóriát illeti, idesorolható a disznóparéjfélék családjába tartozó fehér libatop (Chenopodium album), a szőrős disznóparéj (Amaranthus retroflexus), illetve az allergén parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) is. A parlagfű kapcsán fontos megjegyezni, hogy a növény elleni védekezést jogszabály írja elő, mely szerint már a virágbimbók kialakulását is meg kell akadályozni.
Hogyan lehet védekezni a gyomok ellen?
Ha nem akarsz gyomirtót használni, akkor Megyeri Szabolcs azt tanácsolja, hogy csakis megbízható forrásból vásárolj vetőmagot, amely nem szennyezett gyommagvakkal, figyelj oda a növények megfelelő társítására, illetve alkalmazz gyepszellőztetést vagy talajtakarást (ami lehet kavics, mulcs vagy geotextília is).
„Ha még csak elszórtan tapasztaljuk a gyomokat a kertünkben, érdemes mechanikai módon, kézzel, gyökerestől eltávolítani azokat. A talaj rendszeres kapálása, forgatása is megoldást jelenthet, de érdemes mérlegelni, hiszen a talaj felső rétegében található mikroszervezetek hasznosak, és a bolygatást kevésbé tűrik. A mélyebb gyökerek könnyen kiszedhetőek gyomkiszúróval” – magyarázta a kertészmérnök.
Mint mondta, egyes gyomnövények – mint az elterülő tyúkhúr (Stellaria media) – ugyanakkor akár hasznosak is lehetnek, hiszen segíthetnek megelőzni a talaj felső rétegének kiszáradását. Ha később szeretnél megszabadulni tőle, ezt a növényfajt a fűnyírás jól ritkítja.
Amennyiben a gyomirtó szerekben látod az egyetlen kiutat, lehetőség szerint az ökológiai gazdálkodásban is engedélyezett készítményeket, természetes eredetű anyagokat helyezd előtérbe. Erre a célra alkalmas az ecetes vagy sós víz is, amelyektől a gyomok kiszáradnak.
Mit kell tudni a vegyszeres gyomirtásról?
A kertészmérnök szerint a vegyszeres védekezésnél arra kell törekedni, hogy az a termőtalaj és a kultúrnövények károsítása nélkül történjen.
„Totális gyomirtást is alkalmazhatunk, például glifozát hatóanyaggal, amely hatékonyan irtja az agresszívabb gyomokat is. A felszívódó hatású készítmények képesek a mélyebb gyökerű, évelő, tarackos gyomnövényeket is irtani, ha azokat magára a gyomnövényre permetezzük.”
A növényvédő szerek hatását több tényező is befolyásolja, mint a növény fejlettségi állapota, vagy az hogy, milyen gyökérzettel rendelkezik, és mennyire terjedt el az adott területen, de nem elhanyagolható tényező az sem, hogy egy- vagy kétszikű, netán egynyári vagy évelő gyomról van-e szó.
A gyomirtó szer, vagyis herbicid kijuttatására többféle forgatókönyv létezik. Az egyik legkézenfekvőbb a vetés vagy palántázás előtti úgynevezett pre-planting (PP) kezelés. Ha már a vetés után vagy, de a növények még nem keltek ki, akkor preemergens kezelésről lehet beszélni, amely sok csapadékot is igényel. Ha pedig a gyomok a kultúrnövények mellett vannak jelen, akkor állománykezelést kell végezni – ez a posztemergens (röviden POST) kezelés.
„Ha mindenképp gyomirtót szeretnénk használni, vagy indokolt, akkor a készítmény előírásainak betartása mellett alkalmazzuk. A megfelelő dózis és az előírt védőfelszerelés használatával az emberi egészséget nem fenyegeti” – vélekedett a szakember.
Permetezésnél viszont figyelembe kell venni az élelmezés-egészségügyi várakozási időt, amelynek el kell telnie a permetezés és a betakarítás között. Ez idő alatt a növényvédő szer kifejti hatását, és le tud bomlani oly határértékig, hogy ne legyen káros az egészségre.
Fontos még, hogy házi kedvencek vagy gyerekek ne legyenek jelen a permetezéskor, illetve a készítmények tárolásánál is körültekintően kell eljárni. Lényeges szempont lehet a hatóanyag típusa is, hiszen a kontaktkészítményeket lemossa az eső, a felszívódó szerek pedig 10 Celsius-fok alatti hőmérsékleten nem fejtik ki hatásukat.
„A haszonnövény és a gyomnövény fejlettségi állapotán túl tehát a környezetet, hőmérsékletet is figyelembe kell vennünk. 25 fok felett egyes permetszerek perzselhetnek, károsíthatják a haszonnövényünket, és fitotoxikus tüneteket okozhatnak” – tette hozzá a szakember.
Milyen veszélyei lehetnek a gyomirtók használatának?
Arról, hogy a vegyszeres gyomirtók használatának van-e biztonságos dózisa, eltérnek a vélemények. A GMWatch nevű szervezet nemrégiben tette közzé a neves Cold Spring Harbor Laboratory kutatóinak munkáját, akik bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy a világ talán legismertebb, legtöbbet kutatott és vitatott növényvédő szeréből, a gifozátból és származékaiból nincs veszélytelen dózis.
Egy másik tanulmány megállapítja többek között, hogy a várandós anyák szervezetében az utóbbi években a gyomirtószer-maradványok előfordulása és mennyisége is jelentősen növekedett.
„A Magyarországon is évi 1600 tonna mennyiségben használt szer lényegében és egyszerűsítve rákkeltő, a veszély pedig arányos a szervezetbe kerülő anyag mennyiségével. Nagyon hasonló eredményeket hoztak korábban a különböző rovarirtó szerekkel és más növényvédő szerekkel végzett kutatások is” – írta közleményében a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.
