Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Bibliából származó Armageddon kifejezés a köznyelvben a világvégét, a végítéletet jelenti, azonban kevesen tudják, hogy az utolsó csata helyszíneként említett név egy valóban létező települést takart a mai Izrael területén, mely színes történelme során rengeteg ütközetet átélt.
Armageddon nagyon is létező helyszín
Az Armageddon név mindössze egyszer szerepel a Bibliában, az újszövetségi Jelenések könyvében, melynek szerzője ezt a helyet jelöli meg, mint az Isten seregei és az Antikrisztus közötti végső csata helyszínét. A látomás szerint Armageddonban összegyűlik a világ minden uralkodója, az utolsó küzdelemben végül Krisztus hadai legyőzik a „fenevadat” és a hitetleneket, a Jó győzedelmeskedik a Gonosz felett. Az Armageddon szó a héber Har Megiddó, vagyis „Megiddó hegye” elnevezésből ered: Megiddó egy valóban létező település volt az izraeli Jezréel síkság nyugati szélén, Haifától délkeletre. Ugyan a környéken semmilyen hegy nem található, a Har szó valószínűleg a várost körülvevő dombos vidékre utal.
Megiddó romvárosa napjainkban népszerű turistalátványosság, mely különösen bibliai kötődése miatt örvend népszerűségnek, sokan érkeznek ide megtekinteni a „végső csata” helyszínét. A város a Kr. e. 4. évezredtől a Kr. e. 300-as évekig létezett, és hosszú történelme során rengeteg összecsapásnak adott helyet, valószínűleg ezért választotta éppen Megiddót a Jelenések könyve szerzője. A leghíresebb megiddói csatára (az első olyan ütközetre, melynek pontos leírását ismerjük) Kr. e. 1457-ben került sor, amikor III. Thotmesz egyiptomi fáraó a birodalma ellen szövetkezett szíriai és palesztinai kis államokkal ütközött meg.
A fáraó taktikai tehetségének köszönhetően döntő győzelmet aratott a csatában, a szövetség katonái fejvesztve menekültek. Annyira meglepte őket az egyiptomiak rohama, hogy lovaikat és aranyozott harci szekereiket is ott hagyták a harctéren. Thotmesz serege ostromgyűrűt vont Megiddó köré, ahonnét egyetlen ember sem tudott elmenekülni a következő hónapokban, végül négy hónap után a koalíciós erők megadták magukat, súlyos sarcot fizettek, és végleg Egyiptom vazallusává váltak. Az egyiptomi uralom alatt Megiddó városa jelentős fejlődésen esett át, mesés, új palotát építettek, Kr. e. 1150 körül azonban a várost lerombolták, ezt követően sokáig csak néhány egyszerű házból állt.
Az ókorban és a modern korban is sok csatát vívtak itt
A várost a következő századokban többször lerombolták és teljesen újjáépítették, először az arámiak, majd az asszírok kezére került, utóbbiak kivonulása után pedig Júdea királya, Jósiás szerezte meg, aki szembeszállt a hatalmi vákuumot betölteni kívánó II. Nékó egyiptomi fáraóval. A második jelentős megiddói csatát Kr. e. 609-ben vívták, amikor az említett Nékó és Jósiás seregei csaptak össze egymással: az ütközet utóbbiak katasztrofális vereségével végződött, a júdeai király maga is odaveszett a harctéren. Jósiás utódját, Joakházt a fáraó elfogta, Egyiptomba hurcolta, és saját emberét, Jóákimot ültette Júdea trónjára, mely így rövid ideig ismét Egyiptom vazallusa lett.
Megiddó ezt követően többnyire elveszítette jelentőségét és lehanyatlott; az ősi romváros maradványait először 1903-ban kezdték feltárni, az ásatásokon készült feljegyzések többsége azonban az első világháborúban megsemmisült. A háborút követően 1925-ben indult meg ismét a munka, és egészen a következő nagy világégés kezdetéig tartott. A néhai város nem csak az ókorban, a modern időszakban is látott csatát, 1918 szeptemberében itt ütközött meg Edmund Allenby brit tábornok az Oszmán Birodalom erőivel, és aratott döntő győzelmet. A súlyos veszteségek következtében a birodalom alig egy hónappal később összeomlott, és a törökök kapitulálni kényszerültek. A győztes tábornok elnyerte a Megiddó lordja megtisztelő címet.
A középkorban vált népszerű témává a végítélet
Ami az Armageddont mint a végítéletet illeti, a kereszténység kezdeti időszakában egyáltalán nem volt népszerű elgondolás, sőt, sokáig az is kérdéses volt, egyáltalán elfogadják-e a kanonizált bibliai könyvek között a Jelenések könyvét. A történet igazán csak a középkorban kezdett szélesebb körű ismertségre szert tenni, amikor a mindennapi robotban elgyötört és a társadalmi igazságtalanság miatt kesergő népek számára reményt, megnyugvást nyújtott, azt üzente, eljön a nap, amikor a Jó végül győzelmet arat a Gonosz felett, és véget ér a szenvedés. A későbbi korokban gyakran egy-egy világrengető esemény, háború idején lett újra népszerű az Armageddon-tematika, például a napóleoni háborúkat és az említett első világháborút is sokan a vég kezdetének, az utolsó nagy ütközetnek látták.
A mai köznyelvben az Armageddont leggyakrabban az általánosságban értett „világvége” szinonimájaként használják, és gyakran az egész Föld elpusztítására képes katasztrófákra utalnak vele, legyen szó természeti csapásokról, mint egy hatalmas aszteroida becsapódása, vagy az emberi agresszió, ostobaság által okozott végpusztulásról, mint az atomháború.
