A háromgyerekes írónő Fecske-mesék című könyve 2022-ben elnyerte Az Év Könyve díjat. Kitty számára azért is kiemelkedően fontos ez az elismerés, mert híresen jó kapcsolatot ápol olvasótáborával – ez a díj pedig az első Magyarországon, amely a magyar olvasóközönség valós, átfogó véleményét fejezi ki.
B. Habarics Kitty beleszületett a könyvek világába, a szülői ház tele volt könyvekkel, még az egyik szobát is könyvtárhelyiségnek alakították ki. Ez nem volt tudatos, csak ott fért el a hatalmas könyvespolc. Kitty édesanyja pedig – aki nyugdíjazása előtt tanítónő volt – nemcsak este vette elő a mesekönyveket, hanem amikor csak a gyerekek szerették volna.
Központi téma a nők helyzete
„Mindig is természetes volt számomra, hogy könyvek, lexikonok, verseskötetek vesznek körül. Az lett volna a furcsa, ha mindez nem hatott volna rám” – meséli Kitty. „Az első verseimet kiskamasz koromban írtam: megkíséreltem színpadi művet írni verses formában Arthur király legendája és a Nibelung-mondakör ihletésére. Persze ez még kezdetleges próbálkozás volt, inkább játék a szavakkal, a gondolatokkal. Aztán jött a klasszikus kamaszkori versírás, amik az aktuális problémáimról szóltak; és már ekkor is foglalkoztatott a női egyenjogúság kérdése, erről sok vers született tizenéves koromban.”
Kitty írásaiban megörökíti az anyai lét szépségeit és nehézségeit – legyen szó fogantatásról vagy császáros szüléséről.
Ezekben az írásokban Kitty sosem az ellentétekre helyezi a hangsúlyt, hanem azokra a dolgokra, amik összekötnek minket, édesanyákat. Sok esetben láttat más szemszögből egy-egy szituációt, ezzel segítve az édesanya (akár szülés közben) elszenvedett traumáinak oldását. Ez a visszajelzések alapján nagyon sok esetben sikerül is.
„Az Ezerarcú anya nagyon kedves számomra, gyakran én is lapozgatom. Sokan nem tudják, de a követőim képei szerepelnek a versek mellett. A kiadó pályázata alapján jelentkeztek rá az édesanyák, és a tördelő szépen beillesztgette a képeket a versek mellé. És milyen jól eltalálta! A visszajelzések alapján sokaknak segített már a terhesség alatt, sőt, fogantatás előtt is, vagy akár a szülésre felkészülésben – voltak, akik a kórházba is magukkal vitték. Kell ennél több? Ez a legnagyobb örömforrás ebben a munkában! A munkám négy év elteltével (ekkor publikáltam először a nyilvános oldalamon verseket, és ekkor jött ki az első nyomtatott könyvem) immár nem csupán az írás és az illusztrálás, hanem az édesanyákkal való kapcsolattartás, legtöbbször lélekgondozás is, illetve egy külön erre a célra létrehozott zárt csoportban a gyermekekkel hivatásszerűen foglalkozó szakemberek munkáját is segítem a műveimmel, határon innen és túl.”
Hétköznapi problémák megoldásában is segítenek a verses mesék
Az írónő nem építgette tudatosan karrierjét, sőt, felháborodott, amikor a férje megtalálta és elolvasta az egyik titokban írt versét. A kisfia születése után mégis megmutatta neki az írásait. Szerencsére a férfi meglátta a benne rejlő tehetséget, és megtalálta a módját, hogy kiadhassák e-könyv formájában, ezek a Két nyuszi mesék, amiket ráadásul (későbbi könyveihez hasonlóan) a grafikusvégzettséggel is rendelkező Kitty illusztrált.
„Ezek a történetek nemcsak kedvesek, de hasznosak is, akár olyan helyzetekben is, amikor jól jön egy kisgyereknek a vigasztalás. A Két nyuszi mesék azóta könyvsorozat formájában nyomtatásban is megjelent, a harmadik kötet is hamarosan elkészül. Immár nemcsak az én gyermekeimnek segítenek a Két nyuszi mesék a mindennapokban, hanem több ezer gyermeknek, akik az évek során Fülü és Mami nyuszi történeteinek rajongóivá váltak.”
A közönségdíj fontosabb a szakmai díjaknál
Három gyermek édesanyjaként Kitty a témáit a saját életéből meríti, sok esetben a követői adnak ötletet vagy kérnek egy-egy témát; amint szembejön egy ötlet, rögtön papírra veti. „Kirohanok a zuhany alól, átvágtatok a lakáson vizesen, papírért, tollért kiáltok, és már írom is” – meséli Kitty nevetve. „Álmomban is verset írok, majd felkelek, és a telefonom jegyzeteibe beleírom. Írok főzés közben, számolom az ütemeket altatás közben. Nem tudom, hogy honnan jönnek, de nem kell rajtuk gondolkodnom, egyszerűen kifolynak belőlem, ha foglalkoztat egy-egy téma. A mesékkel másképp vagyok, ahhoz csend és nyugalom kell, ezért akkor írom őket, amikor a család már mélyen alszik.”
Az írónő Fecske-mesék című könyve elnyerte az Év Könyve díjat, amit Kitty hatalmas megtiszteltetésnek tart, annál is inkább, mert az olvasóközönség szavazta meg számára.
„A Fecske-mesék 2022 májusában jött ki, ez az első könyvem, ami magánkiadásban jelent meg” – meséli Kitty, aki nem fűzött nagy reményt a jelöléshez, hiszen nagy kiadók műveivel versenyzett. „Jó kapcsolatot ápolok a követőimmel, olyan közösség épült ki az oldalamon, amely valóban megbízható. Ők segítenek nekem ezeket a célokat elérni. Sokan alábecsülik a közönségdíjakat, de én azt hiszem, ez pontosan annak a visszajelzése, hogy az ember a követőivel egyfelől jó kapcsolatot ápol, másfelől, amit ír, azt szeretik az emberek. Fontos, ha szakmai zsűri méltatja az ember munkásságát, ezt nem is vitatom, de a közönségdíjak közelebb állnak a szívemhez, mert nagyon szeretem az olvasóimat (mindkettőt nagyra tartom természetesen).”
Négy évszak egy fecskecsaláddal
Természetesen Kitty is tisztában van azzal, hogy önmagában a lelkes követőtábor még nem garancia arra, hogy díjra váltson egy jelölést. „Minden könyvemet úgy írom meg, hogy annak legyen valamilyen valóságtartalma, vagy a szívemhez közel álló történetről szóljon, és ez érződik is az írásaimban. A Fecske-mesék is ilyen.
A porcsalmai szülői ház eresze alatt fecskék fészkelnek, amióta csak az eszemet tudom. Kicsi korom óta vártam a visszatérésüket, figyeltem, mikor repülnek ki a fiókák.
Ma már nem ott élek, de az anyukám továbbra is beszámol arról, mit csinálnak a fecskéink, amikor pedig otthon vagyok, akkor továbbra is kiülök, és csak nézem a madarakat. Ők már szinte családtagnak számítanak. Ezekből a történetekből született a Fecske mesék, ami négy évszakon át kíséri egy fecskecsalád életét.”
Legújabb könyve, a Szívdédelgető mesék nem csak csoda szép történeteket tartalmaz; Kitty elárulta, hogy nagyon is tudatosan úgy írta meg, hogy segítsen a szülőknek megszerettetni gyermekeikkel a könyveket. „Az Ezerarcú anya klubban már volt egy olyan kezdeményezésem, hogy hogyan vezessük be az olvasást a gyerekek életébe. Ez volt a Tíz nap, tíz mese kihívás, ahol a legrövidebb versektől a komolyabb, nagyobb terjedelmű verses mesék felé haladtunk a gyerekeinkkel. Ez a megközelítés sikeresnek bizonyult: azt jelezték vissza a szülők, hogy azok a gyerekek is szívesen hallgatták a kisebb történeteket, akik mozgékonyságuk miatt nem tudták korábban végigülni a nagyobb terjedelmű meséket. Fontos, hogy a gyerekek a koruknak és a fejlettségüknek megfelelő hosszúságú meséket halljanak, a fokozatosság elvén haladva. Így élmény, és nem letudandó nyűg lesz a könyvek világa az egész család számára.”
