Felismered a nagy magyar versek költőit? – Kvíz!

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Mennyire vagy képben a nagy magyar költőink nagy magyar verseivel? Kvízünkkel kiderítheted, hogy ismered-e a hazai lírai gyöngyszemeit.

Következzenek azok a versek, amelyek bebizonyítják, hogy akkor is érdemes verset olvasni, ha nem az iskolapadban kényszerítenek minket rá. Versek, amelyeknek a témái, ahogyan évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt, úgy ma is érvényesek, és érvényesek lesznek a távoli jövőben is. Meg tudod mondani a részletek alapján a művek szerzőit?

Indulhat a kvíz 10 kérdéses játék

1. kérdés

„Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve / nézem, amit meglátok hirtelen. / Egy pillanat s kész az idő egésze, / mit száz ezer ős szemlélget velem.”

Juhász Gyula

József Attila

Ady Endre

2. kérdés

„Létem ha végleg lemerűlt, / ki rettenti a keselyűt! / S ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra!”

Kaffka Margit

Nagy László

Szabó Magda

3. kérdés

„Gyermekkoromban elszántam magam, / Hogy szólok istennek, ha van. / De nékem ő égő csipkefenyérben / Meg nem jelent, se borban és kenyérben, / Hiába vártam sóvár-irigyen, / Nem méltatott reá, hogy őt higgyem. / Nem mondhatom el senkinek, / Elmondom hát mindenkinek.”

Karinthy Frigyes

Nemes Nagy Ágnes

Kosztolányi Dezső

4. kérdés

„Mindig igy volt e világi élet, / Egyszer fázott, másszor lánggal égett; / Húzd, ki tudja meddig húzhatod, / Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, / Sziv és pohár tele búval, borral, / Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.”

Csokonai Vitéz Mihály

Kölcsey Ferenc

Vörösmarty Mihály

5. kérdés

„Mióta készülök, hogy elmondjam neked / szerelmem rejtett csillagrendszerét; / egy képben csak talán, s csupán a lényeget. / De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, / és néha meg olyan, oly biztos és örök, / mint kőben a megkövesült csigaház.”

Babits Mihály

Radnóti Miklós

József Attila

6. kérdés

„Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van / nemcsak a puskacsőben, / nemcsak a börtönökben, (...)”

Illyés Gyula

Radnóti Miklós

Petőfi Sándor

7. kérdés

„(...) csupa szépség közt és gyönyörben járván / mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: / ez a sok szépség mind mire való? / mégis csak arra fogsz gondolni árván: / minek a selymes víz, a tarka márvány? / minek az est, e szárnyas takaró?”

Karinthy Frigyes

Babits Mihály

Tóth Árpád

8. kérdés

„Így indulok. Szemközt a pusztulással / egy ember lépked hangtalan. / Nincs semmije, árnyéka van. / Meg botja van. Meg rabruhája van.”

Tandori Dezső

Szabó Lőrinc

Pilinszky János

9. kérdés

„Közönyös a világ... az ember / Önző, falékony húsdarab, / Mikép a hernyó, telhetetlen, / Mindég előre mász s - harap.”

Pilinszky János

Arany János

Ady Endre

10. kérdés

„Szájtátva álltam / s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, / az égbe bál van, minden este bál van / és fölvilágolt mély értelme ennek / a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek / tündérei hajnalba hazamennek / fényes körútjain a végtelennek.”