Felismered a nagy magyar versek költőit? – Kvíz!

Mennyire vagy képben a nagy magyar költőink nagy magyar verseivel? Kvízünkkel kiderítheted, hogy ismered-e a hazai lírai gyöngyszemeit.

Következzenek azok a versek, amelyek bebizonyítják, hogy akkor is érdemes verset olvasni, ha nem az iskolapadban kényszerítenek minket rá. Versek, amelyeknek a témái, ahogyan évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt, úgy ma is érvényesek, és érvényesek lesznek a távoli jövőben is. Meg tudod mondani a részletek alapján a művek szerzőit?

Indulhat a kvíz 10 kérdéses játék

1. kérdés

„(...) csupa szépség közt és gyönyörben járván / mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: / ez a sok szépség mind mire való? / mégis csak arra fogsz gondolni árván: / minek a selymes víz, a tarka márvány? / minek az est, e szárnyas takaró?”

Tóth Árpád

Karinthy Frigyes

Babits Mihály

2. kérdés

„Mindig igy volt e világi élet, / Egyszer fázott, másszor lánggal égett; / Húzd, ki tudja meddig húzhatod, / Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, / Sziv és pohár tele búval, borral, / Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.”

Vörösmarty Mihály

Csokonai Vitéz Mihály

Kölcsey Ferenc

3. kérdés

„Szájtátva álltam / s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, / az égbe bál van, minden este bál van / és fölvilágolt mély értelme ennek / a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek / tündérei hajnalba hazamennek / fényes körútjain a végtelennek.”

Tóth Árpád

Kosztolányi Dezső

Weöres Sándor

4. kérdés

„Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve / nézem, amit meglátok hirtelen. / Egy pillanat s kész az idő egésze, / mit száz ezer ős szemlélget velem.”

Ady Endre

Juhász Gyula

József Attila

5. kérdés

„Létem ha végleg lemerűlt, / ki rettenti a keselyűt! / S ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra!”

Nagy László

Kaffka Margit

Szabó Magda

6. kérdés

„Mióta készülök, hogy elmondjam neked / szerelmem rejtett csillagrendszerét; / egy képben csak talán, s csupán a lényeget. / De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, / és néha meg olyan, oly biztos és örök, / mint kőben a megkövesült csigaház.”

József Attila

Radnóti Miklós

Babits Mihály

7. kérdés

„Gyermekkoromban elszántam magam, / Hogy szólok istennek, ha van. / De nékem ő égő csipkefenyérben / Meg nem jelent, se borban és kenyérben, / Hiába vártam sóvár-irigyen, / Nem méltatott reá, hogy őt higgyem. / Nem mondhatom el senkinek, / Elmondom hát mindenkinek.”