Nem tudtad, de nagyszüleink piszkos fantáziája alakította a jelenünket

Manapság nagyon könnyen juthatunk hozzá a felnőtt-tartalmakhoz: ajtó becsuk, inkognitómód megnyit, sandán körülnéz.

Ez a kényelem nem lehetett mindig velünk, és igazán nehéz elhinni azt, hogy régen az emberek pornómagazinokat vettek, melyek javarészt a meztelen kontentek egyetlen forrása. Az is biztos, hogy a régi világban a pornó szócskára teljesen másra asszociáltak az emberek. Egy több ezernyi videót felkínáló weboldal, és egy igényesen fényképezett, szerkesztett magazin közt azért van különbség. Azt pedig nem is gondolnánk, mennyi mindenben befolyásolta nagyapáink generációjának piszkos fantáziája mai világunkat.

Az erotikus filmesek privilégiuma

Ma pornóban bármilyen formában részt venni szégyellnivaló, legalábbis ez a sztereotípia terjedt el. Még akkor is, ha nagyjából mindenki nézi. Nem volt ez mindig így, pár tucat évvel ezelőtt az erotikus és a nagyjátékfilm szakmája sokkal inkább egybeolvadt. Éppen ezért van az is, hogy számtalan filmrendező színészpályáját a piros lámpás filmekben kezdte. Ma ez szinte lehetetlen: eltűntek a mozikból, a videóról az erotikus anyagok, és szinte csak az online térbe húzódtak, ahol viszont jobban terjednek, mint bármikor korábban.

Többen megjárták a pornóipart még karrierjük hajnalán: Wally Pfister, Christopher Nolan állandó operatőre például annak idején egy Secret Games nevezetű erotikus thrillerben volt a kamera mögött. De Francis Ford Coppola, A keresztapa rendezője is alkotott finomságokat, A bárányok hallgatnak direktora, Jonathan Demme pedig leszbikus kísérleti filmet rendezett, aminek a szlogenje így hangzott: „Amerika női börtönei – Erőszak, lázadás, bosszú! Fehér, forró vágyak elolvasztják a hideg börtön acélját!” Ma már csak YouTube- és Instagram-sztárok lesznek híresek, mi? Uncsi.

Az Amazon hálát adhat a pornónak

Egy ősi, régi korban két dolgot tehettél, ha egy igazán jó kontenthez akartál hozzájutni: bementél magad a tékába, és kikölcsönözted, vagy megkértél valakit, hogy kölcsönözze ki neked. Mindkettő kínos szituációba torkollhatott. A szintipoppal, vörös és kék fényekkel kikent videótékában pedig, mikor a pulthoz mentél, hogy az alsó sorból válassz, erőltetett beszélgetést kellett folytatnod a bajszos, kerek szemüvegén téged ítélő trapézgatyás tékással a francia újhullámról. „Truffauttól a kedvencem egyértelműen a Négyszáz csapás, mesterien idézi meg a nosztalgikus gyermekkort. Félelmetes az utolsó jelenet, mintha a főszereplő fiú a szabadságvágy felé futna a végtelenbe… Gyönyörű. Szóval a Pinaimádó lányokat kérném, meg a…

a Dugi nyuszinak van már negyedik része? Ha igen, akkor azt.”

Mindez szinte szó szerint így volt, amíg aztán fel nem bukkant a telefonos fizetés, aztán kis idő után, mint a burjánzó gaz, átterjedt az éppen virágzásnak induló internetre. A webes kölcsönzés adta meg aztán a mára dollármilliárdokká vált ötletet az Amazonnak, hogy bizniszt csináljon. A webes felületeknek hála pedig sosem kell leugranod a szexközértbe egy jó adag kínos helyzettel kísérve.

Playboy volt a híd

Talán mára nem így van, de egykor a Playboy majdnem olyan színvonalas volt, mint egy angol kritikai szemle. Kis túlzás persze, de az oldalak többsége nem szexről szólt, épp ellenkezőleg: férfimagazin, amely a lehető legtöbb témában igyekezett érdekes kontentet szállítani olvasójuknak. Persze mellektől sosem volt mentes, de ugyanúgy megtalálhatóak voltak a művészeti és a kulturális anyagok. És a szebbnél szebb lányokat se akárki fotózta: a legnépszerűbb fotósok kollaboráltak a Playboyjal, még Salvador Dalí is alkotott az újság berkein belül 1973-ban.

Dalí bizarr fotókat készít a Playboy számára a spanyol Cadaquésben, 1973-ban
Dalí bizarr fotókat készít a Playboy számára a spanyol Cadaquésben, 1973-banFotó: Playboy

A cikkek pedig tényleg minőségiek voltak, megjelenésekor Magyarországon is neves magyar írók, művészek vettek részt az újságban. A Playboy megbízható magazin volt, amely lényegesen kiszolgálta a férfilét minden oldalát. Ez pedig azt eredményezte, hogy az igényes olvasótábor, és a „tinivérrel” megáldottak is ugyanazt olvasták.

A közösségi médiát is pornószerető őseinknek köszönhetjük

Tulajdonképpen az egész internetet a katonai célokon túl azért találták ki, hogy a lehető legnagyobb kényelemben nyúljunk magunkhoz. Most pedig... igen, még mindig ezért létezik. De nem is gondolnánk, mennyire szerves része a közösségi médiának a pornográf tartalom. Az első üzenetváltó rendszereket BBS-eknek hívták, amit „képeslaprendszernek” fordíthatunk le – rendkívül aranyosan hangzik, de ha látjuk a statisztikát, miszerint már ekkor az üzenetek 83,5 százaléka pornográf tartalom volt, akkor egy picit meglepődhetünk. Természetesen, hiszen a közösségi média egész ötlete a peer-to-peer kommunikáción alapul, azaz a szájról szájra vagy inkább megosztásról megosztásra terjedő kommunikáción. Az első üzenetváltások pedig már ahelyett, hogy arról szóltak volna, hogy megkérdezzék, mi újság, elküldték inkább egymásnak a Playboy ínyenc oldalainak szkennelt változatait.

Persze 10 évvel később azért eljutottunk oda, hogy rájöttünk, ennél sokkal több mindenre is tudjuk használni az internetet. Persze minden fejlődéshez vagy háború kell, vagy szex. És most már érted a 60-as évek pacifista mondatát!

Mustra