Vegetáriánus mivoltom már nem egy vitát robbantott ki a környezetemben, pedig soha nem akarom senkire rátukmálni az életvitelemet. Azt vallom, hogy mindenki azt eszik, amit akar, és úgy lép fel bolygónk megmentéséért, ahogyan azt jónak látja. Az Independent cikke mindenesetre felbolygatta azoknak a lelkivilágát, akik hiszik, hogy a húsevés és a környezetvédelem nem fér meg egymás mellett.
Kérdezz csak meg egy éghajlatváltozással foglalkozó szakembert, biztosan azt fogja mondani, hogy sokkal kevesebb húst kell magunkhoz vennünk, ha nem szeretnénk, hogy a mostanában olyan népszerű katasztrófafilmek víziói valósággá váljanak. Az ENSZ szerint az állattenyésztés okolható az üvegházhatást előidéző gázok kibocsájtásának 14,5 százalékáért.
Azonban a gazdák, tudósok és akadémikusok egy kicsi, de egyre növekvő közössége úgy hiszi, hogy az elfogyasztott vörös hús mennyisége lehet az éghajlatváltozáshoz vezető problémák megoldása. Állításuk szerint a jól szabályozott állatállomány a kulcsa az egészséges talaj létrejöttének, ami képes magába szívni a légkörből és tárolni a szén-dioxidot.
A dolog nyitja, hogy az állatok viselkedését a vadon élő társaikéhoz kell igazítani. Végső soron a tehén és a juh is zsákmányállat, vagyis a természetben csordában mozognak, hogy távol tartsák maguktól a ragadozókat. A tömeges legeltetés támogatói azzal érvelnek, hogy ez a módszer lehetővé teszi a gazdáknak, hogy több és egészségesebb húst állítsanak elő vegyszerek használata nélkül.
Hagyományos kontra tömeglegeltetett marha
A hagyományos legeltetési módok arra kényszerítik az állatokat, hogy hosszú ideig – akár hetekig vagy hónapokig – ugyanazon a földterületen legeljenek. A probléma ott kezdődik, hogy a tenyésztett állatok – ellentétben a vadon élő társaikkal – sokkal válogatósabbak lettek, mert a kedvenc növényeik lelőhelyén legeltetik őket a legtöbbet. Idővel ezek a növények azonban elfogynak, és gyomok veszik át a helyüket.
Hogy a gazdák megszabaduljanak ezektől a gyomnövényektől és emellett segítsék a tehenek kedvenc füveinek növekedését, vegyi anyagokkal telített műtrágyát használnak, ami azokat a tápanyagokat helyettesíti, amiket egy egészséges talaj eleve biztosít. A trágyázás miatt a föld szerves anyag tartalma csökken, ez pedig megakadályozza, hogy a legelőkön sokszínű növényvilág alakulhasson ki.
Az emberekhez hasonlóan, az állatoknak is hozzá kell jutniuk a megfelelő tápanyagokhoz és ásványi anyagokhoz, de ezeket a műtrágyázott füvek nem tartalmazzák, ezért a gazda pótolja a szarvasmarha étrendjében, hogy minőségi tejet adjon ellés után.
Ez a típusú állattenyésztés vívja ki a környezetvédők haragját. Ráadásul jogosan, hiszen a folyamat minden szintje káros: a műtrágyák előállításához fosszilis tüzelőanyagok szükségesek, a legeltetés során pedig metán kerül a levegőbe.
A tömeglegeltetésnél azonban a dolgok egy kicsit másképp működnek. A gazda minden nap egy másik, kis földterületen legelteti az állatait, ahol arra kényszerülnek, hogy mindent megegyenek, ne csak a kedvenc füveiket.
Ezzel a módszerrel sokkal lassabban merülnek ki a földek, hiszen több ideig pihentetik őket, így megkönnyíti a fű növekedését, kiküszöböli a gyomok elszaporodását és lehetőséget biztosít a legelő növényvilágának sokszínűségére. Ez jó a gazdának is, hiszen nincs szüksége műtrágyázásra, és nem kell külön gabonával etetnie az állatokat, mert minden szükséges tápanyaghoz hozzájutnak a legelőkön. A szarvasmarhák vándorlásával a legelőkön pedig a nagyra nőtt fű több szén-dioxidot képes felvenni a levegőből a gyökereivel pedig a földbe juttatni. Ez a széntárolási folyamat hozhatja közös nevezőre a húsimádókat és a környezetvédőket.
De akkor most valóban visszafordíthatják a klímaváltozást a tehenek?
Alan Savory ökológus szerint igen. Évtizedeket töltött a tömeglegeltetés népszerűsítésével, felvéve a küzdelmet az afrikai elsivatagosodással. Az elmélete szerint az állatok számának csökkentése helyett a növelésükre kell koncentrálni.
Egy TED előadásban Savory elmondta, hogy a rotációs állattenyésztés alkalmazásával a légkör minősége az iparosodás előtti állapotúra lenne visszaállítható. Tanulmányok szerint azokon a helyeken, ahol már kipróbálták ezt a módszert, növekedett a talaj termékenysége, a rossz minőségű földterületeken pedig, főként Afrikában, megnövekedett a talajban tárolt szén mennyisége.
Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület 2007-es tanulmánya szerint ezek a legeltetési módok megközelítőleg 90 százalékkal enyhíthetik a mezőgazdaság éghajlatváltozásért felelős kárait.
Ez mégsem jelenti azt, hogy bűntudat nélkül tömhetjük magunkba a marhaburgert.
A legtöbb hús- és tejtermék, amihez hozzájutsz, valószínűleg nem tömeglegeltetett marháktól származik. A tudományos szféra is szkeptikus. Az FCRN tanulmánya szerint a tömeglegeltetés csak az állatenéysztés okoszta károk 20-60 százalékát képes ellensúlyozni.
A környezetvédő és a növényi alapú diéta elkötelezett híve, George Monbiot szerint ez a megállapítás az állattenyésztés koporsójába vert utolsó szög.
Milyen a fenntartható étrend?
Úgy tűnik, nem létezik olyan különleges étrend, ami képes lenne megmenteni a világot. Persze ebben a környezetednek is fontos szerepe van. Az Egyesült Királyságban például a hús és a tejtermékek fontos szerepet töltenek be a fenntartható élelmiszerrendszerben. Földjeik kétharmadát borítja fű, a növénytermesztéssel pedig azt a 10 milliárd tonna szén-dioxidot kockáztatnák, amit ezek a területek képesek eltárolni.
Patrick Holden, a Sustanaible Food Trust alapítója szerint az Egyesült Királyságban az élelmiszeripar legfenntarthatóbb formája a vegyes gazdálkodási rendszerek újboli bevezetése lenne, ami egyesíteni az állattenyésztést és a növénytermesztést. A megfelelően tervezett legeltetés környezetbarát módon megtermelt húst is tejtermékeket nyújthat, miközben a talajok megfelelő termőképességre tesznek szert, amelyeken zöldségek, gyümölcsök és hüvelyesek nevelhetők.
Ha tehát szeretnél tenni valamit a környezetünkért, válassz helyi, műtrágya nélkül előállított élelmiszereket.
