Az aprócska méret senkit ne tévesszen meg, ebből az igazi őszi sütiből nemigen lehet egynél többet enni.
Ne tévesszen meg senkit az aprócska méret: rengeteg csonthéjas a tésztában és a töltelékben, a vajjal sem takarékoskodtunk, és bár nem mondható, hogy egyenként sok cukrot tartalmaznának a tortácskák, azért összességében ebből egyszerre egynél többet elég nehéz magunkhoz venni.
Kicsit olyan, mintha valami népszerű bolti karamelles csokiszeletet ennénk, csoki nélkül, na és persze szuper házi kivitelben. A csonthéjasokat lehet variálni, elfér benne a mogyoró vagy a vágott mandula, pekándió vagy más egzotikusabb dióféle is, de akár a szimpla (sótlan) földimogyoró is.
Hozzávalók: (12 darabhoz)
a tésztához:
10 dkg zabpehely(liszt)
8 dkg darált mandula
10 dkg dió
7 dkg vaj
3 dkg nádcukor
1 kk fahéj nagy csipet só
a karamelles réteghez:
10 dkg nádcukor
1 dl tejszín
7 dkg vaj
1 tk. vaníliakivonat
nagy csipet só
15 dkg durvára vágott dió
- A zabpelyhet kávédarálóban megdaráljuk, és a tészta összes többi hozzávalójával együtt késes robotgépben addig pörgetjük, amíg a diót is eltűnik a tésztában, egészen apró nem lesz.
- A muffinsütőt kibéleljük a kapszlikkal és a tésztamasszát egyenletesen elosztjuk bennük, az igazságos osztáshoz a legegyszerűbb egy mérleget használni. A tésztaadagokat jól erősen le is nyomkodjuk egy éppen beleillő pohár aljával.
- 175 fokra előmelegített sütőben 7-8 percig sütjük. Hagyjuk kihűlni.
- Amíg a tészta hűl, a cukrot, tejszínt, vajat, vaníliakivonatot és a sót egy vastagabb aljú lábasban elkeverjük, közepes lángon felforraljuk és hagyjuk ezután már kevergetés nélkül 8 percig éppen csak annyira bugyogni, hogy a lábasból ne fusson ki.
- A tűzről lehúzva 15-20 percig állni hagyjuk.
- Egy száraz serpenyőben, közepes lángon, kevergetve átpirítjuk a diót, hozzáadjuk a már hűlőfélben lévő karamelles krémhez és a kihűlt tészta tetején elosztjuk.
- Még 2 órai hűtés után a papírkapszlik simán lehúzhatóak a kész karamelles tortácskákról.
