Ha eddig idegenkedett a szójagranulátumtól (vagy azt se tudja, mi az), most megmutatjuk, mitől lesz finom. Íme Steiner Kristóf bazinagy görög kajája.
Ha én szója volnék, már egészen biztosan bepereltem volna a világot diszkriminációért és hitelrontásért. Ez a szegény szerencsétlen hüvelyes ugyanis semmit sem tett azért, hogy ilyen randán elbánjanak vele: hallottuk már, hogy ha pasik sok szóját fogyasztanak, majd jól nem áll fel a kukijuk (masszív szójafogyasztóként cáfolom a dolgot), betámadták, hogy génmanipulált élelmiszer (miközben az organikus környezetben nevelgetett, bio szója semmivel sem rosszabb, mint a génkezelt kukorica, vagy felfújt paradicsom, amiket előszeretettel fogyaszt bármelyik szójaellenes), és azt is hallottuk már, hogy a szója miatt halnak majd ki az esőerdők (pedig a szójatermékeket készítő cégek nagyrésze már nem vásárol szójababot Brazíliából, ahol a földművelés sajnos gyakran őserdőirtással jár).
A tudatos fogyasztó tehát nem eszement mennyiségben, és körültekintően választja a szójatermékeit – de hamis informácikra alapozva lemondani a selymes tofuról, a csodálatos szójatejről, és az oly sokféleképpen felhasználható szójagranulátumról (amelyet ebben a receptben is alkalmazok) rémséges volna.
A szójagranulátum kétféle formában éldegél a boltok polcain: az egyik a kutyakajára emlékeztető, bogyós forma, a másik pedig ugyanennek darált változata. Előbbi pörköltekben, és más húsos ételek vega változataiban remekül működik, például csirkecsíkok helyett, a második a darált hús alternatívája.
Ám rendkívül fontos, hogy ne várjuk el szegény szárított szójától, hogy „magától” legyen finom. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy egyszerűen csak beledobálják a kockákat levesbe, vagy akármibe, aztán csodálkoznak, hogy fűrészpor íze van.
Nem kérem, a szóját előbb be kell áztatni, majd ha megszívta magát, kifacsarni, eztán újra áztatni és facsarni, végül pedig készíteni neki egy páclevet, amit úgy fűszerezünk meg, hogy illeszkedjen a készíteni kívánt fogáshoz. A muszaka esetében például sóval, borssal, fokhagymával, olívaolajjal, szárított zöldfűszerekkel megkínált paradicsomlevet és vörösbort töltök egy edénybe, és hagyom, hogy a korábban beáztatott és kinyomkodott szójagranulátum alaposan megszívja magát.
Most, hogy kiveséztük a szóját (micsoda oximoron!), vágjunk bele magába a receptbe! Sztorija, hogy nem volt kedvem hosszasan pepecselni a konyhában, alig volt otthon valami, és baromi éhes voltam. Hát ez lett belőle.
Hozzávalók (4 személyre)
1 nagy padlizsán, centi vastag karikákra vágva
2 nagy krumpli (én nem hámoztam meg, mert minek) félcentis karikákra vágva
10 dkg szójagranulátum a fent leírt módon marinálva (paradicsommal, vörösborral, olívaolajjal, sóval, borssal)
1 konzerv bab (én paradicsomszószos fehérbabot használtam, de bármilyen megteszi)
1 nagy fej lilahagyma, vékony karikákra vágva
1 csokor friss bazsalikom (de enélkül is remekül működik)
Olívaolaj, só, bors, fokhagyma
...illetve én felhasználtam 10 dkg szeletelt vegán sajtot is, de ha ehhez nehézkes hozzájutni, a tufu is megteszi – ebben a gyors verzióban ez helyettesíti a fehérmártást (vagyis besamelt), ami vegán verzióban egy rész olívaolajból, egy rész lisztből, és egy rész növényi tejből készül.
Ha mégis elkészítené a fehérmártást, az olaj hevítése után mehet a serpenyőbe a liszt, majd kézi habverővel történő állandó kevergetés mellett, apránként a növényi tej. Én rendszerint szerecsendióval, sóval, borssal, belepréselt fokhagymával ízesítem, majd kislángon addig főzöm, míg besűrűsödik.
Így készül
1. A sütőt 190 fokra melegítem, majd előkészítek egy nagy tepsit, és kibélelem sütőpapírral. Ezt bőségesen meglocsolgatom olívaolajjal, meghintem sóval és borssal, és rápréselek 3 gerezd fokhagymát, majd mindezt alaposan összekeverem.
2. A padlizsánszeleteket és a krumpliszeleteket mindkét oldalukon meghempergetem benne, majd a padlizsánokat elrendezgetem a tepsin. Megpakolom őket a bepácolt szójagranulátummal, rájuk kanalazok annyi babot, hogy ne potyogjon le (nagyon), erre pedig jöhet egy szelet sajt, tofu, és/vagy fehérmártás. Mehet rá a bazsalikomlevél, a tetejére pedig a krumpliszelet kerül, egy újabb adag sajttal. Végül mindezt megkoronázom egy pár gerezd lilahagymával.
3. Ennyi a feladat, mehet be a sütőbe huszonöt percre – ekkor érdemes megbökni egy villával, hogy megpuhult-e a krumpli. Lapos kiszedőkanállal könnyedén leválik a sütőpapírról, mellé pedig friss saláta dukál. Kali orexi... azaz jó étvágyat, ékes görög nyelven.
Kipróbálhatja ki gomba vagy cukkíni karikákkal is, de azért ne építse túl magasra a tornyot, mert eldől - ez mégiscsak kaja, nem pedig oszlopfő az Akropoliszon.
