Annyi mindent szoktak fudge-nak nevezni, például csokit tejszínnel felolvasztva és dermesztve, hiszen karamellt csinálni annyira rémisztő...pedig nem. A fudge (fádzs), ez az amerikai eredetű karácsonyi édesség valójában egy sűrű, omlós és persze nagyon édes tejkaramell, amit azután ízesíthetünk tovább fűszerekkel, gyümölcsökkel, magvakkal, aromákkal.
Ideális ehető ajándék, de a borzasztóbbnál borzasztóbb karamelles szaloncukrokat is kiválthatjuk vele, ha van némi türelmünk legalább félig étcsokiba mártogani a cukorkákat.
Hozzávalók (20x20-as formában)
50 dkg barna nádcukor
2 tubus cukrozott sűrített tej ( 150 gr-os)
1,5 dl tej
12 dkg vaj plusz 2 dkg a forma kenéséhez
1 ek instant kávé
1 ek. holland kakaópor
1 ek. méz
10 dkg dió
- Az első három hozzávalót közepes lángon egy vastagabb aljú lábasban vagy lángelosztón kevergetve melegítjük, míg a cukor teljesen felolvad, majd a dió kivételével minden mást is a lábosba zúdítunk.
- Ezután picikét nagyobbra vesszük a lángot, és 10 percig főzzük a keveréket. Erősen felhabzik, ez nem baj, és a végére a hab kissé besötétedik. Csak ritkán és óvatosan keverjük, le ne kapjon, agyonkeverni tilos, mert akkor oda az omlós állag.
- Jól felszereltek előkaphatják a konyhai hőmérőt, ennek 112-114 fokot kell mutatnia. Ekkor lekapcsoljuk a lángot és két órára békén hagyjuk a masszát a konyhában. Fényes vékony réteg képződik a tetején, és maga keverék is fényes ekkor.
- Ezután a diót kicsit átmelegítjük, (nem szabad hidegen belekeverni) a masszához adjuk, és egy fakanállal kb. 5 percig keverjük még, egyre erőteljesebben, mivel ez egyre nehezedik, ahogy a fudge klassz állaga kialakul. Mikor már sűrűnek érezzük, és egyre nehezebb a keverés, megállunk, és a kivajazott formába öntjük, tetejét elegyengetjük. Továbbra is lassan hűtjük ki, csak pár óra után rakjuk hűtőbe, és ott tároljuk.
- Ha csokival is be akarjuk vonni szaloncukornak, akkor jó hidegen mártogassuk a langyos csokiba, akár mélyhűtőbe is rakhatjuk a mártani valókat közvetlenül előtte 15 percre.
