Ezt a receptet hívhatjuk akár hóvéginek, vagy kamraürítőnek is - mivel a meglévő anyagokból kellett dolgoznom. Abban biztos voltam, hogy valami mákos lesz, mert maradt egy csomó a legutóbbi flódni készítése után. Már csak azt kellett kitalálni, hogy mi legyen még benne. Jó lett volna egy egyszerű piskótát csinálni, csak hát a tojás már a sonkával együtt elfogyott, szóval ez a megoldás kilőve. Aztán arra gondoltam sütök egy bögrés mákost, tojás nélkül, kicsit másképpen. Ebből született ez a jaj-de-ennék-egy-kis-édességet-de-nincs-itthon-semmi sütemény.
Ami mindig van itthon: alkohol, liszt, sütőpor, és néha előfordul, hogy tej is. Most éppen mázlim volt, mert utóbbiból is volt egy dobozzal. A következőkből állítottam össze a süteményt:
- 1 bögre félfogós búzaliszt
- 1 bögre nádcukor
- 2 bögre tej
- 3 evőkanál dióolaj (simán elhagyható, bármilyen zsírral helyettesíthető)
- 1 bögre darált(!) mák
- 1 csomag sütőpor
- 0,5 dl rum (nyugodtan tehet belőle többet is, de használhat fehér bort és vizet is)
- 2 marék mazsola
- 1 reszelt alma (ebből lehet több is, nekem csak ennyi volt itthon)
Így készítettem el
A lisztet és a sütőport összekevertem, aztán a tejet, olajat, cukrot, és a mákot is hozzákevertem elektromos habverővel. Ezután lereszeltem az almát, jól kinyomkodtam (a levét megittam), majd ezt is beleforgattam a masszába. Közben a mazsolát felforraltam a rumban, és hagytam kicsit kihűlni, mielőtt ezt is hozzáadtam a tésztához.
A sütőt nem melegítettem elő, 160 fokon 45 percig sütöttem. Nyilván ez sütőnként változó, tűpróbával a legegyszerűbb megbizonyosodni róla, hogy megsült-e. Na meg az égett szag is sokat sejtet.
Az íze teljesen olyan lett, mint a gyerekkori bögrés mákosnak, nagyon jót tett neki az alma, a rum, és a mazsola is. Azt hiszem, ez a recept bekerülhet a hóvégi, nagyon finom kaják közé. Hurrá!
