Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Életem első jó pontyát Baján ettem, a halléfesztiválon.
Zsíros. Pocsolyaíze van. Böszme. Hülye nagy pikkelyek borítják. Nem az ő hibája, de még szerencsétlen is, ahogy torlódik a bolti akváriumban. Pedig a ponty jó hal.
A fenti kifogásokat hoztam fel a ponty ellen, nem kértem rántva, nem szerettem a pontyhalászlét és eszembe se jutott tovább cifrázni.
Idén, kissé naivan mentem el a bajai halléfőző fesztiválra. Bele se gondoltam, a kemény bajai mag pontyhalészlét főz, mert az a legjobb.
A gyufatésztát se szeretem, nagy nap lesz. De az egész napos birkózás a pontyokkal, padokkal, füsttel, pakolás és pálinkák végére ott volt a vad, piros halászlé, éhesen vetettem rá magam. A fejét, hogyne. Szeretem a halfejet, nem mániákusan, de ha másnak nem kell, mindig megeszem.
Havonta többször főzök halászlét, szegedit. Azt is duplán paszírozva, mert az uram kimondottan selymesen szereti. Ragadozóhalakból - csukából, harcsából - főztem, fejből, uszonyokból az alapot és a paszírban, a végén a filéket. Egy órás harc egy levesért, a falról törölgetve a piros foltokat mindig megbántam az egészet, gyűlöltem.
Ennek vége. Életem legjobb halászléje volt a képeken látható, bajai főtéren elfogyasztott lé. Nyoma se volt pocsolyának, állott és szomorú íznek. Csodás, mély és komoly halíze volt, jó paprikával és csípett átkozottul. A hétvégén megfőztem itthon az elsőt, és én már nem paszírozok. Azt is szeretem, étteremben bármikor bevállalom, de saját kezűleg többet nem küzdök vele.
A bajaival egy lábost koszolok össze, pár percet melózok vele, ugyanolyan jó végeredményért.
A recept röhejesen egyszerű, szabad tűzön, bográcsban kéne, de hagyjuk, a kerámialapon is jó lett. A két kilós pontyot -nagyobbat ne, az a zsíros- már a halasnál előkészíttetem, kibelezve, felszeletelve viszem haza. Lesózva állni hagyom fél napig, ez nagyon fontos, ettől mélyül az íze, állítólag.
Belerakom egy nagy lábosba, kilónként egy fej apróra vágott hagymát szórok rá, felöntöm kilónként egy liter vízzel és felforralom. Amikor elforrta a habját, kilónként egy evőkanál jó paprikával fűszerezem és tovább forralom. Nem keverem, legfeljebb rázogatom. Negyed óra múlva kerülnek bele a belsőségek és az erős paprika. Közben a lé végig forr!
Tíz-tizenöt perc múlva készen van. Kevés vörösbor, fél paradicsom mehet bele, megakadályozza a hal szétesését.
Gyufatésztával eszik, a tésztára merve a levet, és külön tányéron tálalva a halat. Én a tésztát inkább kihagyom, lé és hal, elég az.
Szeretik a pontyot? Hogyan készítik?
