A Hermes francia táskagyártó egy luxusipari csúcstalálkozón bejelentette, létrehozott Ausztráliában egy krokodilfarmot, hogy ki tudja szolgálni a táskáik iránt egyre növekvő igényt, írja a Reuters.
A Hermes táskái nem olcsók, akár 35000 euróba, vagyis nagyjából 9 millió forintba is kerülhet egy darab. A cég évente 3000 korkodilbőr táskát készít, de a megnövekedett igények miatt van szükség a farmra. Szóval jól megy nekik. A krokodiloknak viszont nem annyira. Egy táska elkészítéséhez akár több állat bőrét is fel kell használni.
"Akár négy krokodil is kellhet egy táskánk elkészítéséhez, úgyhogy most a saját krokodiljainkat tenyésztjük a saját farmjainkon" - nyilatkozta a Reutersnek Patrick Thomas. A krokodiltartás egyébként nem olcsó mulatság, mert mivel az állat bőrére van szükség, egymástól elszeparálva kell tartani az állatokat, nehogy megharapják egymást. Ráadásul a tenyésztett krokodilok mintegy 30 %-a a nem megfelelő tartás miatt általában a kelleténél korábban elpusztul.
Durván hangozhat, hogy csak azért tartanak krokodilokat telepeken, hogy táska legyen belőlük, de a divatiparban az ilyen célú állattartás viszonylag megszokott dolog, sőt, ha jobban belegodolunk, az élelmiszeriparban a csirke-, disznó-, és egyéb állattelelepek teljesen elfogadottnak számítanak.
A PETA állatvédő szervezet jelentése szerint azokon a farmokon, ahol olyan állatokat tenyésztenek, amiket kifejezetten a bőrükért, szőrükért tartanak, például csincsilla-, vagy nyércfarmokon csak arra figyelnek, hogy az értékes szőr ne sérüljön, ezért egészen kegyetlen módszerekkel ölik meg az állatokat. Mérgeket adnak nekik, megfullasztják őket, esetleg árammal végeznek velük.
Annak ellenére, hogy az Amerikai Állatorvosok Szövetsége már 2000-ben kegyetlenségnek minősítette például a halálos áramütést, mert az állatoknak úgy áll le a szívük, hogy még tudatuknál vannak, a különféle termékek gyártói nem változtatnak a módszereiken.
De nem érdemes a luxuscikkekhez kötni az állatkínzást. A különféle bútorgyárak is rendelkeznek tehénfarmokkal, ahol speciális körülmények között tartják az állatukat, hogy a bőrüket megóvják, de a gyapjúpulóverek elkészítése is több ezer birka halálát követeli évente. A szervezet egy másik jelentése szerint, rengeteg birka pusztul el azért, mert túl korán, túl hidegben szabadítják meg őket a vastag bundájuktól, illetve azért, mert a nyírókat nem óra, hanem teljesítmény alapon bérezik. Ez azt jelenti, hogy nagyon gyorsan nyírják meg a birkákat, értelemszerűen nem figyelnek oda az állatok épségére.
És persze azt sem érdemes gondolni, hogy ez az egész ipar mostanában alakult ki. A nyércfarmok az 1860-as években terjedtek el az Egyesült Államokban, Kanadában az 1800-as évek végén jelentek meg a rókafarmok, majd az egész átgyűrűzött Európába. Az 1980-as években viszont esni kezdett a kereslet, köszönhetően az állatvédő lobbinak, valamint annak, hogy a tervezők nem tudtak új formákkal és stílusokkal előállni. A 2000-es évektől kezdve viszont robbanásszerűen ismét megnőtt az igény a szőrme iránt, köszönhetően talán egyrészt a retrohullámnak, másrészt annak, hogy egészen új technikákat sikerült kifejleszteni a szőrmefeldolgozásban, és persze az is segítette a dolgot, hogy Kínában és Oroszroszágban is kiszélesedett az a réteg, amelyik megengedheti magának az igen drága darabok megvásárlását. A PETA egyre hevesebben próbálja felhívni a figyelmet többek között a kínai szőrmefarmokon tapasztalható kegyetlen körülményekre.
